Kategóriák
Immunis a változásra Összes blog Sportolók mentális felkészítésére Vállalati tréningek

Mentális erőforrásaink és a félelmeink leküzdése

Egy átlagos ember kb. 6-10 nagyobb depressziós időszakon esik át élete során. Mai posztunkban nem a siker eléréséhez fogunk tanácsokat adni, (erről már írtunk korábban) hanem arra, hogy hogyan is tudod elkerülni a saját magad hátráltatását, extrém esetben az önpusztítást, és saját magad lebénítását. Az egyik jól bevált eszköz, ami segíthet ebben, az a sztoicizmus. A sztoicizmus, ami a görög-római világban alakult ki, gyorsan terjedt el, és az elmúlt években már sok mentális fejlesztőtréning része lett.

Miért is érdekelhet minket a sztoicizmus?

Mondhatod azt, hogy oké, de mi közöm nekem a görögökhöz, hisz ma már egy megváltozott világban élünk. Ez igaz, de a sok „megváltozott” dolog (intenzív média használat, kevesebb fizikai mozgás, stb.) mellett gondoljunk a „meg nem változott” dolgokra is, mint a nagy teljesítményekhez szükséges nyugalom, figyelemkoncentráció, kitartás, önbizalom szükségessége. Tekintsünk  egy kicsit másképp a sztoicizmusra: úgy, mint egy rendszerre, amely stresszes körülmények között segít a nyugodt döntéshozatalban. A sztoicizmus szerint számunkra az a legfontosabb, hogy elválasszunk két dolgot egymástól. Azt, ami tőlünk függ, attól amire nincs befolyásunk. Tanuljunk meg kizárólag az általunk befolyásolható dolgokra koncentrálni, ami bizonyos helyzetekben, a legjobb megoldás lehet. Vegyük például azt, hogy csatárként kihagyunk egy lövést, amin akár az egész meccs elmehet. Ekkor tőlünk függ az, hogy a hibánk miatt elveszítjük a fejünket, haragszunk magunkra, vagy azt mondjuk, hogy : „ez már a múlt, a következőt biztos berúgom”. Előfordulhat, hogy az edzésen kiakadunk egy csapattársunkra valamilyen kisebb nézeteltérés miatt, és a negatív kommunikációt nem állítjuk meg, nem folytatjuk megoldásra irányuló javaslattal. Így egy lefelé tartó spirálba kerülünk, és egyre reménytelenebbnek érezzük majd a helyzetet. Megoldatlan kommunikációs zavarok mellett azt érezhetjük, hogy a nagy tét még jobban nyomaszt. Van egy idézet Senecától, a leghíresebb sztoikus írótól:”Gondolatban sokkal gyakrabban szenvedünk, mint a valóságban”. Ő találta ki a „premeditatio malorum”-ot, vagyis elképzelni előre a lehetséges legrosszabb végeredményt. A legrosszabb esetek elképzelése, azoknak a félelmeknek a konkretizálása, amelyek meggátolnak minket a cselekvésben. A szorongás azért nehezebben leküzdhető, mert nincs konkrét tárgya, mint a félelemnek.

Félelem-kitűzés – készíts 3 oldalas tervet

Az első oldal

Címe legyen „Mi lenne ha…?” Írd ide azt, ami téged nyugtalanít, bármi amitől félsz, vagy ami éppen zavar. Lehet például egy nagy téttel bíró EB vagy VB selejtező.

Legyen egy oszlopunk, amiben az áll, hogy „meghatározás”. Ide írjuk fel a legrosszabb dolgokat, amit csak el tudunk képzelni, hogy megtörténhet.

Ezután írjunk egy oszlopot amelynek a neve az, hogy „megelőzés”. Ebbe az oszlopba, azokat a tevékenységeket írjuk fel, amiket tehetünk az ellen, hogy a korábban felsorolt negatív eshetőségek ne történjenek meg.

Majd jöjjön a „megjavítás” oszlop. Azt írjuk ide, hogy ha véletlen megtörténik a legrosszabb dolog, miket tudunk tenni a kár enyhítésére, vagy azt, hogy melyik fontos kapcsolatunktól  tudunk segítséget kérni. A fontos kapcsolat lehet edzőnk, ismerősünk, barátunk, családtagunk.

A második oldal

A címe legyen „Mi lenne az előnye a komoly napi erőfeszítéseimnek, akkor, ha a fő célomat nem érem el?” Láthatjuk, hogy most a megtett erőfeszítéseinkre és az erőfeszítés következményeként jelentkező  előnyökre koncentrálunk. Ez a kettő, az erőfeszítések, és az előnyök önbizalmat adnak, és csökkentik a kételyeket.  Tehát ha megtesszük az erőfeszítéseket, akkor önbizalmat szerzünk, fejlődünk készségeinkben, érzelmileg, szakmailag és lehet, hogy pénzügyileg is.

A harmadik oldal

Talán ez a legfontosabb. „Az elszalasztott döntések ára” Gyakran elképzeljük azt, hogy milyen előnyünk származhat abból, ha kipróbálunk valami újat, például fizetésemelést kérünk. Amit viszont sokszor nem veszünk figyelembe, az, hogy mi történik akkor, ha  semmit sem változtatunk. Kérdezzük meg magunktól, ha ezt nem teszem meg, ha most nem döntök egy adott negatív szokásom felszámolásáról, akkor milyen lesz az életem 6 hónap, 12 hónap, 3 év múlva? Azt érdemes felidézni magunkban, hogy nem az élet tartozik nekünk, hanem mi tartozunk az elszalasztott lehetőségeinknek. Azok a legnehezebb döntéseink, amiket a leginkább félünk meghozni, de legtöbbször ezek azok, amelyeket a legfontosabb megtennünk. A legnehezebb kihívások, és problémák megoldása soha nem lesz kellemes beszélgetés, sem önmagunkkal, sem másokkal.  Tehát, kérdezd meg magadtól azt, hogy életed mely területén érdemes a célok mellett a félelmeidet is leírni? A lehetséges negatív eredmény miatti félelmek leírása csökkentheti a nagy kihívások előtti szorongásokat.

Mindenki vallott már az életében valamilyen okból kifolyólag kudarcot. Akár a sportban, munkahelyen, vagy az iskolában. Például: focistaként kihagyunk egy gólhelyzetet, munkahelyen elrontunk egy feladatot, iskolában pedig kihívnak minket felelni és téves választ adunk. Ilyenek időnként bárkivel előfordulhatnak. Mi tulajdonképpen azt hívjuk kudarcnak, amikor valaki úgy méretteti meg magát, hogy nem tesz bele 100%.-ot, és „nem sikerültnek” hívjuk azt, amikor valaki beletesz 100%-ot, de külső okok miatt mégsem sikerül az adott dolog. Ez nem kudarc, mert megtettük a szükséges erőfeszítéseket.

Na, de miért omlunk össze?

Amikor nyomás alatt vagyunk, miért van az, hogy a teljesítményünk elmarad a képességeinktől? Miért fordul elő ez például olyan sportolóknál is,  akik rengeteg időt töltenek fizikai képességük fejlesztésével, tökéletesítésével, vagy amikor állásinterjú előtt azt gondoljuk, hogy teljesen felkészültek vagyunk. Aztán, végül mégis leszerepelünk. Mindig pont akkor, amikor a legjobbat kéne nyújtanunk. Kiderülhet, hogy nem a tényleges elvárások szerint gyakoroltunk, s ennek pedig az az eredménye, hogy csődöt mondunk.

A miért omlunk össze kérdésre a válaszunk az lehet, hogy azért omlunk össze, mert stresszes helyzetben izgulunk. Izgulunk a helyzet, a következmények miatt, és azért is, mert félünk, hogy vajon mit gondolnak rólunk mások. Azért akadályozzuk magunkat, mert az izgalmunk miatt, túlzottan koncentrálunk arra, ami éppen történik velünk. Túl nagy figyelmet fordítunk a feladatunkra. Ilyenkor gyakran azokat a teendőinket próbáljuk befolyásolni, amiket jobb gépiesen végezni, rábízni a tudatalattinkra. Pont emiatt zavarodunk bele a feladatunkba, és ezáltal rontjuk el.  Gondoljunk arra, amikor megyünk le egy lépcsőn. Mi lenne akkor, hogy ha folyamatosan a lábunk mozgását kellene figyelni? Nagy valószínűséggel elesnénk. Egy kutatás során, arra kértek meg focistákat, hogy miközben vezetik a labdát, olyan dolgokra is figyeljenek, amire amúgy nem szoktak, hogy lábuk melyik részével érnek hozzá a labdához. A teljesítményük lelassult, és a hibák száma nőtt. Amikor nyomaszt minket a teljesítés vágya, gyakran próbáljuk irányítani a cselekedeteinket, azért, hogy a lehető legjobbat tudjuk nyújtani. A végeredmény pedig pont annak az ellenkezője lesz, amit el akartunk érni.

Mit tehetünk?

Ha eltúlozzuk a figyelmünket, hogyan is tudnánk jobbat nyújtani? A folyamat nagy része a prefrontális kérgünkben, agyunk elülső, szemünk feletti részében zajlik. Ez segít a figyelmünk összpontosítására. Gyakran viszont a figyelmünk lényegtelen dolgokra téved. Hogyan tudjuk visszaterelni  a lényegtelen dolgokról a lényegesre a figyelmünket? A válasz egyszerű. Olyan cselekményekkel, mint például az éneklés, vagy nagylábujjra való figyelés. Ezek ellazíthatnak és elterelik figyelmünket a bosszantó, de lényegtelen részletekről.

Az is egy megoldás, hogy ha életszerű körülmények között többször gyakorolunk, komikus helyzeteket felidézve magunkban, mert így csökkenthetjük a görcsös erőlködést. Ezzel megszüntetjük a gyakorlás, és a versenyhelyzet közötti különbséget. Ez vonatkozik mind a pályára, vizsgára készülésre, vagy akár egy fontos beszédre. Minden olyan tevékenységre amely némi nyomás alá helyez minket.

Néhány további megoldás stresszhelyzetben az önbizalomhiány megszüntetésére, és a félelem leküzdésére

Készüljünk úgy egy vizsgára, hogy becsukjuk a könyvet, és gyakoroljunk úgy, hogy fejből válaszolunk adott kérdésekre, meghatározott idő alatt. Beszédre készülve, gyakoroljunk közönség előtt. Ha nem találunk közönséget, akkor gyakoroljunk tükör, vagy videokamera előtt. Ez visszajelezheti, hogy elrontjuk, vagy eredményesek leszünk-e. Ugyanez a sportolókra is igaz, úgy kell fejben gyakorolniuk, mint ahogy a színészek memorizálják az előadásaik szövegét. Egy sportoló is tisztába kell legyen a mérkőzés forgatókönyvével, a rá váró szereppel. Érdemes a mérkőzés előtt begyakorolnia a taktikailag számára kijelölt terület leghatékonyabb „befutását”, a vele szemben álló direkt ellenfél várható viselkedésére adott saját reakcióit stb.

Kutatók kimutatták, hogy ha stresszhelyzet előtt leírjuk kételyeinket, gondolatainkat, az segíthet kiverni őket a fejünkből, s ez csökkenti az esélyt arra, hogy kudarcot valljunk nyomás alatt. A végeredmény pedig az lesz, hogy a kellő pillanatban, a legjobbat tudjuk nyújtani.

Nemcsak mi hátráltathatjuk magunkat

Gyakran előfordul, hogy ellenállunk annak, ami jó nekünk, de a környezetünktől is függ az, hogy „sikeresek” vagy ”nem sikeresek” leszünk. Edzőink, szüleink, főnökeink, barátaink is hatnak arra, hogy a kellő pillanatban kihozzuk-e magunkból a maximumot.

Nézzünk például egy nagy tétre menő meccset. Sokan vallanak „kudarcot” ilyenkor, vagy szoronganak a nagy tét miatt. Ez teljesen érthető. Kutatások kimutatták, hogy ez a „teljesítményfóbia” összefügg zsigeri érzésekkel, mint például a fájdalomérzet, amelytől jogosan félünk.  Ha a szorongók negatív gondolatokat engednek magukban eluralkodni, már ettől is az idegi fájdalomválaszt végző agyterületeik működésbe lépnek. Amikor azt mondjuk: „annyira béna vagyok ebben…, hogy ez már fáj”, egyeseknél ez a fájdalom tényleg valós.

Honnan is származik ez a szorongás?

Származhat belőlünk, vagy környezetünkből is, kiderült, hogy a nagy teljesítménytől való szorongás fertőző. Ha például az edző szorong a meccs előtt, ez a körülöttük lévő sportolókra, és a stábra is átragad. Ha például az edző szorong a tudása, a nagy tét, vagy az elégtelen edzésmunka miatt, akkor ez mind ráragad a sportolókra.

Több kutatás kimutatta a történetek erejét, hogyha segítünk a vezetőknek, vagy edzőknek abban hogy, a kemény edzések mellett szórakoztató történeteket osszanak meg a csapattal, ez nemcsak a sportolók edzésekhez való hozzáállását javítja, hanem a meccsek közbeni sikeres teljesítést is. Az számít, hogy a sportoló és az edző mennyire tudatos, mit enged át illetve, szűr ki a környezetből.

Tudásunk, céljaink, erőfeszítéseink és a környezet is mind hatással vannak arra, hogy végül kudarcot vallunk, vagy sikeresek leszünk.

Számít az is, hogy mi megy végbe a fejünkben, s ennek tudatában megtanulhatjuk, hogyan készítsük föl magunkat és másokat a sikerre, nemcsak a focipályán, és a tárgyaló asztalnál is.

Kategóriák
Hírek Immunis a változásra Összes blog Sportolók mentális felkészítésére Vállalati tréningek

Mi értelme van a vállalati tréningeknek és a coachingnak?

Vállalati problémák, vezetők és trénerek vagy coachok segítsége

A szervezetek gyakran alkalmaznak vállalati trénereket, vezetési tanácsadókat vagy coachokat, az éppen aktuális problémájuk orvoslásának reményével, vagy a felsővezetőik jövőre való felkészítésére. A felsővezetők látják azt, amikor a vállalatuknál rossz problémamegoldási szokások, vagy elavult vezetési stílusok alakultak ki. A vállalatok gyakran erőltetett ütemben kell fejlődjenek, ezért a felsővezetők azt is elvárják, hogy a leendő vezetőik majd gyorsabban, rugalmasabban, és együttműködőbben fognak irányítani. Úgy gondolom, hogy a belépés után néhány hónapig megvan annak az ideje, hogy a középvezetők még alakíthatóak legyenek, amikor meg tudjuk nekik tanítani a helyes vezetési alapokat. Ezt a megfelelő időzítést gyakran elhanyagoljuk, mivel a felsővezetők abban a meggyőződésben vannak, hogy a leendő középvezetők őket, azaz a felsővezetőiket tartják példaképüknek, ezért az ők szokásaik majd automatikusan rögződnek be náluk, hisz ők is ugyanolyan vezetővé szeretnének válni, mint a főnökeik. Azonban ezek a felsővezetők azért nem lesznek jók példaképnek, mivel ők egy logikai csapdától szenvednek. Ők valójában nem szeretnének változtatni a vállalatuknál levő vezetési kultúrán, szokásokon, vezetési módszereken, amivel ők sikeresek lettek. Az lenne szerintük a megfelelő módszer, hogy ha a közép-, és felsővezetők „maguktól” együttműködnének, fejlesztenék egymást, és új vezetési kultúrában és módszerekben egyeznének meg.

Vezetők, akik a régimódi vezetési stílust képviselik.

Ezek a vezetők feladataikat maximálisan teljesítették, egyéni teljesítményükkel jutottak fel a csúcsra, ma pedig már így vezetnek. Nehéz nekik megfelelni, nem foglalkoznak olyan dolgokkal, amik nem szigorúan az ők feladataikhoz kötődnek, pedig nekik átfogó képük kellene legyen a szervezetről, amelyet vezetnek. Emellett fő feladatuk kellene legyen a munkatársaik, és nem az embereik fejlesztése. Azonban ezek a vezetők mások véleményénél mindig fontosabbnak tartják a sajátjukat. A vezetők ezen berögzült szokásaikért egykor őket megjutalmazták, ma már egyáltalán nincsenek összhangban saját cégük törekvésével. Ez az utasítás-ellenőrzéses módszer már rég nem működik az új, egyre jobban digitálizálódó szervezetekben.

Amikor új vezetési módszert akarnak alkalmazni, sok cégnél úgy készülnek elő a stratégiai döntésekkel, hogy előtte több meetinget tartanak. Biztosak akarnak lenni benne, elegen támogatják őket ahhoz, hogy a javaslataik elfogadásra kerüljenek a végső stratégiai meetingen. Az értekezlet előtti értekezletek sokszor csak szükséges rossznak bizonyulnak, nem elég hatékonyak, ekkor külsős trénert hívnak, hátha attól jobb lesz a helyzet. A tréning legyen gyakorlatorientált, és a tréner ígérje meg, hogy a jövőben másként lesz…

Mitől biztosak abban a trénerek és a vezetők, hogy egy tréning segíteni fog? Mi idézné elő a tényleges változást?

Elkeserítő az, amikor ígéretes vezetők kerülnek ebbe a csapdába, mert valószínűleg jó indulás mellett ők képesek lennének felkavarni az állóvizet, és belülről segítenének újrafogalmazni az elavult vezetési módszereket. Ehelyett az derül ki, hogy inkább „kiválóan teszik a dolgukat” – akadékoskodás nélkül, és ezért nem kérdőjelezik meg a rendszer egyetlen elemét sem. Ők azok, akik inkább igyekeznek mindenáron jó benyomást kelteni, és megkönnyíteni a maguk dolgát és a később őket kinevező felsővezetők életét. Mindenki szereti az előléptetést, ezért nemigen hibáztathatjuk a fentiekért ezeket a középvezetőket. Hisz ők abban bíznak, hogy majd képesek lesznek változtatni a magatartásukon. Igen, ha megszerzik a tekintélyt és a hatalmat, akkor minden másképp lesz… De ez a csapda!  Amikor eljönne a változtatás ideje, ezek a középvezetők már azon fognak dolgozni, hogy túléljenek a nagy tétre menő, stresszes vezetői munkakörben anélkül, hogy a maguk és cégük sikerét kockáztatnák. Ettől a természetesnek tűnő attitűdtől lesznek „immunisak a változásra”. Azt kívánják majd, bár ne lenne olyan nehéz változtatni a céges kulturán, a szokásokon. Végül a túlélés biztonságát keresve, inkább továbbra is úgy teszik a dolgukat, mint kinevezésük előtt.

A vezetők helyzete és szerepe

Mint vezetési tanácsadó, megszólal bennem az a kérdés, hogy hogyan hasznosíthatnánk jobban a leendő felsővezetők fejlődésképes éveit? Hogyan hasznosíthatnánk azt a tényt, hogy ezek a középvezetők, és társaik még a felvételi interjúk során lelkesek voltak és felelősséget akartak vállalni szakmai sorsukért. Azt akarták, hogy  a felsővezetőik felkészítsék őket a jövőbeni szervezetek irányítására ahelyett, hogy hagynák őket abban a csapdában vergődni, amely a múlt szervezeteinek irányítására készítette fel őket. Lehet, hogy meglepő lesz, amit írok, de szerintem a tanulás legjobb helyszíne a munkahely, nem pedig a külső helyszínű csilli-villi tréning terem, és szükségesek, de nem elégségesek a neten hallgatott anyagok sem. A külsős helyszínű tréningek kiválóak brainstormingra, stratégiai javaslatok kidolgozására, de ezek sem elégségesek az új vezetési stílus, és vezetési módszerek megtanulására.

A munkahelyi tanulásban három dologra támaszkodhatunk: saját szokásaink monitorizálására -megváltoztatására, amely a tevékenységnapló vezetésével kezdődik.Ezt megtehetjük klasszikus naptárban, vagy akár egy applikációval is. A második meghatározó tényező a munkahelyi tanulásban a munkahelyi példaképek, a harmadik pedig a munkahelyi környezet.

Gyakran a jelenlegi vezetők stratégiája egyáltalán nem példaértékű, mert csak az utasítás-ellenőrzésben hisznek. Sok mindent megváltoztatnak a szervezetek működésében, de a viselkedést összességében még mindig a régi mércével mérik és ösztönözik, mivel ezeket a mércéket ismerik, amik megváltoztatásához idő kell.

A harmadik tényező, a munkahelyi környezet,a munkahelyi kultúrával kölcsönhatásban van és a munkahelyi kultúra hatása a legerősebb.

Fiatal vezetőkként, ha nem támaszkodhatunk a vállalati példaképekre vagy a környezetre, akkor kettős felelősségről beszélünk. Egyrészt a mi saját felelősségünk, hogy ne mulasszuk el a vezetővé válás kritikus fejlődési szakaszát. A régi típusú felsővezetők segítségét nem nélkülözhetjük, ezért a második felelősség az övék, éppúgy, ahogy a kockázat is. Vagy tovább viszik a régimódi vezetés miatt kudarcot valló szervezetet, vagy vakfoltjaik miatt inkább maguk mulasztják el a modernvállalat vezetéséhez szükséges képességek kifejlesztését. Miért teszik ezt? Mert biztonsági játékot akarnak játszani.

Milyen vezetési tanácsot kövessenek ezek a középvezetők, akik később felsővezetőkké válhatnak? Véleményem szerint, először át kellene venniük az irányítást maguk felett. Legyen a jelszavuk:Befolyásolhatsz engem, de nem irányíthatsz engem „alkatrészként”. Várják el a „vezess jól, és akkor követni foglak” attitűdöt. Ezzel a felfogással megtanulhatják azt, hogy később hogyan vezessék önállóan a csapatukat. Minden levezetendő megbeszélés, minden meghozandó döntés próbatétel. A vállalati élet próbára teszi azt, aki a tanulás lehetőségével élni mer és akar. A középvezetőknek oda kell menniük vezetőikhez, és kreatív értekezlet-stratégiát kell ajánlaniuk a sok körös meetingekhelyett, bemutatva nekik, hogy átgondolták a lehetőségeket, és a vezető támogatását kell kérniük a minden érintett számára előnyös változtatáshoz.

A felsővezetők helyzete nem egyszerű, de hát ezért vezetők. Nem csak bízniuk kell beosztottjaikban, hanem azt is el kell fogadniuk, hogy ezek a középvezetők bizonyos szempontból elkezdenek saját vezetési stratégiát kialakítani, és inkább saját elképzelésük szerint fognak munkálkodni, mint sem a vezetőik utasítására. Ez nem a felsővezetőik ellen van, hanem a fejlődés reményében történik. Az is lehet, hogy a felsővezetők még tanulhatnak is ebből,  ezáltal javíthatják a saját vezetői készségüket.

A felsővezetőknek persze sok fenntartásuk lehet azzal kapcsolatban, hogy a középvezetők saját kezükbe veszik a döntéseket. Nem bíznak abban, hogy a beosztottjaik jól fognak dönteni, mivel soha nem kapták meg tőlük annak a lehetőségét, hogy ők döntsenek. Nyilván nem azt kell tenniük, hogy hátradőlnek, és minden döntést középvezetőikre bíznak. Viszont, ha nem szervezik meg minél előbb az alkalmazottaik „learning by doing” betanítását, akkor azok soha nem lesznek képesek a helyükbe lépni, s különösen nem lesznek képesek másként vezetni, mint felsővezetőik.

Vállalati tréningek és coachok

Mivel a felsővezetőket, és a középvezetőket is érdemes kizökkenteni komfortzónájukból, külső vezetési coachokra van szükség, a külső szempontjaik miatt, a vak vezet világtalant elkerülésére.De mi lenne akkor, ha a coachok nem csak abban segítenék a vezetőket, hogy egyénileg legyenek hatékonyabbak, hanem mellette a belső coachingot, mentoringot is elősegítenék? Beültethetnénk a külsős vállalati trénereket a felsővezető és közvetlen beosztottjainak egy-egy csoportértekezletére, és megtapasztalhatnák azt, hogy mennyire eredményesen kommunikálnának a vezetők és a középvezetők egymással. Beültetném a vezetői coachot a rendszeres havi beszámolókra, ahogyan a párterapeuta coachol, vagy mediál a jobb kommunikáció érdekében. Ezután a coach szerepet tudatosan átlépve, akár tréneri tanácsot is nyújthatnának, közölnék a megfigyeléseiket arról, hogyan folyjék a jövőben jobban a kommunikáció. Ez a folyamat egy egyszerű, de mégis nehéz folyamat; a külső és belső coach/tréner/mentor segítségével történő fejlődés. A külső és a belső coach/tréner/mentor szakértelmét egy HR stratégia szerint érdemes használni, amelyhez még a legjobb vezetők sem nélkülözhetik a segítséget. Ezért „gondolom” azt, hogy felsővezetőként szükséges a vállalati külső coachot „tettre” hívni ahhoz, hogy segítségükkel „szokássá” váljon a belső coaching és mentoring. Így, a vezetők saját szokásainak átalakításával, kiváló „jellemű”vezetőként lennének példaképek. Mindezt nem külsős helyszíneken érnék el, hanem jobb „sorsot” aratva a belső terekben, a munkahelyeken. Sokan ismerik alábbi mondást, de kevesebben valósítják meg ezt a mindennapokban:

„Vess el egy gondolatot és tettet aratsz,

Vess el egy tettet, és szokást aratsz,

Vess el egy szokást, és jellemet aratsz,

Vess el egy jellemet, és sorsot aratsz.”

Lehet, hogy Ön is úgy gondolja, hogy vezetőként, coachként többet tehetnének a középvezetőik érdekében a modern kornak megfelelő vezetői és HR stratégiájuk kialakításáért? Tegyék ezt, amíg még nyitottak, lelkesek és nem rögzültek véglegesen bennük a rossz szokások…

 

Hajdu Zoltán

vezetői coach

Kategóriák
Énmárka Összes blog

Alakítsuk ki saját értékesítési ajánlatunkat!

Alakítsuk ki saját értékesítési ajánlatunkat!

Az alábbiakban egy jól bevált rendszer, az USP (Unique  Selling Proposition) kerül bemutatásra egy bejegyzés erejéig.

Az USP, azaz unique selling proposition szigorú magyar fordításban annyit tesz: egyedi eladási ajánlat. Ha nem egy fizikai termékre gondolunk, hanem magunkra, akkor rögtön érthető mit is akar jelenteni: saját értékesítési ajánlat, vagyis egy olyan módszer, amellyel önmagunkat szeretnénk vonzóvá tenni, kvázi értékesíteni. A vevő pedig a fejvadász.
Az egyik korábbi bejegyzésben is kihangsúlyoztuk, hogy ha magunkat kívánjuk “eladni”, akkor tisztában kell lennünk vele, hogy melyek a vevő igényei, elvárásai.

A cél az, hogy összefoglaljuk pontokba szedve kulcs képességeinket, amelyek egymással kombinálva egyedivé és értékessé tesznek minket. Minél közelebb áll a mi saját értékesítési ajánlatunk a fejvadász cég ACID tesztjéhez egy bizonyos megbízás esetében, annál valószínűbb, hogy benne leszünk a jelöltek első körében, és végül az utolsó körben is.

A legegyszerűbbek azok képzettséget, tudást jellemző pontok, amelyekkel mások nem rendelkeznek. Ilyen pl. az MBA végzettség. Szerencsés az is, ha a felsorolásunk egyik pontja az üzleti élet azon területére tér ki, amelyben nagy gyakorlattal és háttérrel rendelkezünk. Az USP akár egyetlen erős pontja is többet érhet, mint egy terjengős, homályos, írásos bemutatkozás.

Miért jobb az USP?

  • mert mérhető és tényszerű
  • mert csak 5-6 jellemzőt emel ki
  • mert a jellemzők kombinációja megkülönböztet minket más jelöltektől
  • mert ezeket a pontokat felhasználhatjuk a kísérő levélben is

Sokaknak gondot okozhat az USP önálló összeállítása. Sokszor jobb eredményt érhetünk el külső segítséggel, ha például megkérjük ismerőseinket, hogy véleményezzék az általunk összeállított listát. Kritikus, de segítőkész visszajelzéseik alapján könnyebben kialakíthatjuk a mérhető és hiteles USP-t.

Hajdu Zoltán

Kategóriák
Hírek Immunis a változásra Összes blog Sportolók mentális felkészítésére Vállalati tréningek

Újévi fogadalmak?

Újévi fogadalmak helyett…

Miért teszünk fogadalmakat és mi ennek az értelme?

1.RÉSZ

Az új év a legtöbb embert számvetésre készteti, ez benne van már a kultúránkban, hisz az időbe vetettség tudata az évfordulókon elszámolásra sarkall bennünket. Ennek egyszerűen hagyományai vannak. Én is visszaemlékeztem a 2019-es évben engem ért csodákra, a nagy győzelmekre és a veszteségekre is. Először azt próbáltam átgondolni, hogy milyen fontos dolgok történtek velem, a szerelmemmel, a nagyfiammal, és a családommal, ami csodaként 2019-ben egy áldott kisfiúval bővült. Azután számbavettem azt is, hogy mik történtek a barátaimmal, a munkámmal, mit értem el idén a saját fizikai és mentális edzéseimmel. Néhányan tudjátok azt, hogy a mostani munkám, a foci válogatottunk mental coachingja, kettős szenvedélyem. Egyrészt szeretek az emberek hibái helyett az erősségeikre figyelve segíteni nekik, másrészt a sport és a foci 1978 óta szenvedélyesen érdekel. Szenvedély ide vagy oda, sikerült hideg fejjel átgondolnom, hogy miben fejlődött és mit ért el a világ legnépszerűbb sportjában a nemzeti válogatottunk? Eltökélten összeírtam már, hogy – személyes véleményem szerint – konkrétan mit és hogyan kell még megtennünk ahhoz, hogy 2020-ban ott legyünk az Európa bajnokságon és (ami 1986 óta álmom), hogy újra a magyarok válogatottjának szurkolhassak a foci VB-n. Az év végi számvetés során, mint sokan mások, én is reméltem:

„Töményebb lettem, igazibb,

hogy a fény s meleg itthagyott.

Minden szervem viaskodik.

Szünetlen diadal vagyok.”

Illyés Gyula “A tél ellen örök forradalomban” című versénél jobban nehéz lenne érzékeltetni az időbe vetettségünk tragédiáját, valamint az ezzel dacoló reményeinket, viaskodásunkat a jobbik énünkért, és a remélt pozitív változásunkért.

A költői emelkedettséget kicsit félretéve, azt javaslom, hogy menjünk vissza az időben egy keveset, mondjuk egy hetet a prózai valóságba. Akár már a karácsonyi ajándékozások és a kiadósabb étkezések befejeztével megfoganhatott bennünk a személyes változtatások igénye. Jó esetben sikerült pihenni néhány napot, miközben jobbnál jobb változási ötletek derengtek fel bennünk, ám a megvalósításukat csakis a Szilveszteri buli után kezdjük el, mondtuk magunknak. A Szilveszter mámorában lehet, hogy még a rossz szokásaink felett aratott diadalokra is gondoltunk, miközben újévi fogadalmakat tettünk. „Mi ennek az értelme?” – mondják azok, akik csak lemondóan legyintenek ránk… „Ugyan minek probálkozol? Tudod jól, hogy úgysem változik semmi, meg amúgy is, a magyarok örök vesztesek….” A szkeptikusok ereje abban rejlik, hogy ők legtöbbször csak a múltbéli tényekben gondolkodnak, ezért nekik könnyebb a dolguk és legtöbbször igazuk is van. Kérdezz meg egy pesszimistát arról, hogy a kiváló múltelemzése után mit tudna egy jobb jövőért, megoldásként javasolni. A pesszimisták a befagyott múltat, a változatlanságot képviselik, és teszik ezt nem középiskolás fokon. Vigyázz velük, mert a pesszimistának, aki nem hisz benned, mindig könnyebb a dolga; ő ritkábban akar dönteni, és/vagy kockázatot vállalva változni. Velük ellentétben állnak azok, akik nem a szkepticizmus gyáva köntöse mögé bújnak, hanem lelkük kardjával küzdeni akarnak a változatlanság fagya ellen:

“Látom a lelkem: itt a fagy;

szemmel látom a lelkemet,

ahogy mellemből ki-kicsap.

Kardként küzd értem, úgy szeret.”

Tehát sokan azért tettünk, teszünk fogadalmakat, mert jó szándékkal reménykedünk fejlődésünkben. Azonban a puszta jó szándék nem elég, értő tudás és kitartás is kell hozzá. Lelkünk mélyén legtöbben sejtjük, hogy csak azon az áron találjuk meg a büszkén vállalható utunkat, ha abbahagyjuk régi, rossz szokásainkat. Sejtjük, hogy az lenne a legjobb, ha szép lassan elveszítenénk önmagunkat – vagyis inkább azt, akit önmagunknak hittünk. Ez azonban félelemmel is jár, amellyel később dolgunk lesz még… Egyelőre állapítsuk meg azt, hogy amennyire motiválónak tűnnek a fogadalmak kimondásukkor, épp oly lehangoló az, amikor később azt látjuk, hogy ezekből kevés vagy éppen semmi sem valósult meg. Hiába a jó szándék, a remény, mégsem lesz elég a kardrántás a változatlanság ellen, mert a magunkról és a világról régóta hitt gondolatainkat új tudással és finomabb módszerrel lehet csak megváltoztatni. Nekem is voltak erősnek hitt módszereim, mint a sok ügyfelem által kedvelt „Hülyeségeim diétája”, de 2014-től kezdve finomabb módszert használok.

Előtte még szeretném elmondani, hogy azok a tisztelt olvasóim fognak a további soraimból a legtöbbet nyerni, akik már néhányszor megszenvedték azt, hogy végül keveset képesek betartani a jószándékú fogadalmaikból. A változtatási küzdelmeink során elkövetett fő tévedésünk az, hogy amikor változtatni akarunk, akkor a megszüntetni kívánt szokásunkat rossznak, az új szokásunkat – több edzés, alkohol/édesség megvonása, egészségesebb életmód stb. – jónak gondoljuk. Ez elsőre logikusnak tűnik, de a későbbiekben kiderül, hogy addig fogunk értetlenül saját „hülyeségeinkkel” szemben kardot rántva küzdeni, amíg nem tudatosul bennünk, hogy valójában a rossz szokásaink mellett is fogadalmat tettünk. Ez a „fogadalomtétel” viszont rejtve történt és nem volt olyan egyértelmű, mint egy újévi fogadalom. 

2. RÉSZ, A FOLYTATÁS

Ezután tovább folytattam a korábban már részben bevált, erős módszereimmel a változtatásaimat. 2008-ban felmondtam a munkahelyemen, az MTV-nél, még többet edzettem és 2008.szeptemberében új HR céget indítottam. Önfejűségem miatt, attól a bizonyos 2007-es beszélgetéstől nekem még kellett 7 év, amíg a sikeres változás titkának megsejtésétől végül 2014.-ben eljutottam az eredményeket hozó „Immunity to change”módszerig.
Ezzel a poszttal és a 2020.júniusában megjelenő könyvemmel szeretném elősegíteni azt, hogy Te ne kelljen éveket kisérletezzél a céljaid eléréséhez szükséges változási próbálkozásokkal.

A céljaink megvalósítását sokban segíti ha értjük a megvalósítás feltételeit, ezért már 2011.-ben támogattam a Making ideas happen(magyarul Megvalósítás) könyvet amely abban az évben a Wall Street Journal bestsellere volt. Ezzel a „Megvalósítás” módszerrel a cégemnél és sok üzleti partnerünknél tudtunk eredményességet növelni, de még ez a jó módszer sem ismertette meg azt a saját ellenerőnket, amely a mélyebb változásoknál lefékezhet minket.

A kutatások és a szkeptikusok is azt bizonyítják, hogy újévkor hajlamosak vagyunk arra hogy, alapos gondolkodás nélkül ígérgessünk magunknak. És ezt január utolsó hetében az emberek 25%-a már be sem tartja, és így elkerülhetetlenül csalódni fog magában. A leggyakrabban megfogadott dolgok közé tartoznak: fogyás, rendszeres sport, káros szenvedélyekről való lemondás stb. Érthetőek ezek a céljaink, azt akarjuk, hogy jobb emberként, új energiával indítsuk az új évet. Az újévi fogadalom sokak számára egy lehetőség, hogy maguk mögött hagyják a lehet, hogy éppen nem túl sikeres elmúlt évüket, s tiszta lappal nézzenek az előttük álló évre. Már a rómaiak is az új kezdet istenét, a kétarcú Janust ünnepelték januárban, akinek egyik arca az óév, másik az újévbe néz. A felmérések azt mutatják, hogy a felnőttek 25-40 százaléka fogad meg valamit az új esztendőre vonatkozólag. A felmérések még azt is mutatják, hogy ezeknek az egyszerű kinyilatkoztatásnak nem sok értelme van, mert január végére már a fogadalmat tett emberek negyede el is felejti, hogy mi volt a fogadalma..

Új évi fogadalmak betartása, tippek és veszélyek:

Ha mégis úgy döntünk, hogy fogadalmat teszünk, akkor érdemes komolyabban venni ezt. Ne a pillanat hevében határozzuk el magunkat, amikor már lecsúszott pár pohárral, és így próbálunk vicceskedve újévi fogadalmakat tenni, hanem kimondás előtt alaposan tervezzük meg, hogyan is akarjuk megvalósítani az új évre kitűzött célunkat. A megvalósulás valószínűségét növeli, ha feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy korábban miért buktuk el a korábbi fogadalmunkat. Sokat segíthet az is, ha nem a pesszimistákkal, hanem olyan emberekkel osztjuk meg a jövőre néző terveinket, akik hisznek bennünk. Ők legalább támogató tanácsokkal láthatnak el, vagy a részvételükkel konkrétan támogathatnak minket. Az is ideális lehet, ha ők is változtatni szeretnének az életükön az újévben, a példa kedvéért eljönnek velünk sportolni. Sokan tudják már azt, hogy mennyire fontos az, hogy higgyünk a képességeinkben. Legyünk kitartóak, és az első akadály felbukkanásakor, ne hátráljunk meg. Amit viszont kevesebben tudnak az, hogy minél nagyobb a célunk, annál nagyobb saját belső ellenállásra számíthatunk. Amint később kifejtem, ez az ellenállás természetes, és hitem szerint segíteni fogok az olvasónak az ellenállás működésének megértésében, és a saját ellenállásának hajtóerővé való alakításában.

Sokak előtt ismertek a sikeres változás szükséges, de nem elégséges feltételei:

  1. egy sürgető és fájdalmas kényszer, mint pl. a vesekő, epekő vagy infarktus által kiváltott fájdalmas roham
  2. legyen meg az ösztönzés, hogy lásd és érezd, hogy megéri a célod érdekében az erőfeszítés
  3. ismerni kell az elérhető, leghatékonyabb megoldási módszereket

Amennyiben a fenti három feltétel csak szükséges, de mégsem elégséges, akkor vajon mi lehet a sikeres változás elégséges feltétele? Szerintem, röviden az Immunis a változásra módszer megtanulása és gyakorlati alkalmazása lehet a sikeres változás elégséges felétele.

Az Immunis a változásra a nagy sikerű „Immunity to change” könyv fordítása, és a belőle kifejlesztett tréning és egyéni coaching már sok esetben hozott változást. Ez a módszer akkor működik, akkor lesz sikeres, ha szóhasználatod újra alkotásával, újra akarod alkotni a gondolkodásod, és az érzelmeid eddigi viszonyát. Főleg a negatív érzelmek, a változásoddal szemben ható félelmeid és a negatív gondolkodás viszonyát.

A korábban minket eszközként irányító erőből, a negatív érzelmeink irányításából, a módszer megtanulása után irányított eszköz lesz. A módszer megtanulása után, már nem a régi elavult gondolkodásod fog elszabadult érzelmeiden keresztül passzív eszköként irányítani Téged. Ehelyett birtokába kerülsz egy olyan megújult gondolkodásnak, amely általad lesz irányított és amely az érzelmeid egy részét, a saját érdekeid szerint kontrollálni fogja. A módszer megtanulásához és használatához mindenképpen szükséged lesz a MEGFIGYELŐ ÉN-edre, mert az ellenállásodat nem lehet csak úgy, simán legyőzni. Hasonlóan az életmentő szervbeültetéseknél használt módszerhez, először kell az emberi test immunrendszerét fokozatosan csökkenteni, majd a beavatkozás időtartamára, a szervkilökődés meggátolása miatt ideiglenesen kikapcsolni. Ugyanígy, a tervezett gondolati változásaidnál, amelyek szószerint életmentők is lehetnek, ki kell kapcsolni a régi gondolkodásmódot. Ez a régi gondolkodásmód, sokszor, akár a pillanatnyi túlélésed szempontjából hasznosnak bizonyulhatott, ezért is nehéz leválni tőle.

Változásmenedzsment-avagy lehet egy adott kor után egyáltalán fejlődni?

Egy viszonylag új, ám alapos, gyakorlati tesztelésen átesett módszert ajánlok mindazoknak, akik szeretnének jelentős javulást elérni akár az egyes kollégáiknál, akár egy munkahelyi  csoportot szeretnének csapatként látni. A gyakorlati hasznosság még nyilvánvalóbb amikor egy sportcsapat eredményeit szeretnék növelni. Két azonnali feltétele van a módszer sikerességének:az első, hogy döntsük el azt, melyik a fontosabb, a rövidtávú eredmény, vagy inkább a hosszútávú tartós fejlődés, amelynek következménye lehet az eredményesség. Második feltétel az, hogy gondolkodj el azon, hogy valójában miért tátonghat szakadék aközött, amit szeretnél és aközt, amit valójában teszel és amit valójában elérsz.. Az Immunis a változásra módszer két megalkotója Robert Kegan, és Lisa Lahey kutató pszichológusként eredetileg azzal foglalkoztak, hogyan alakul és fejlődik az ember gondolkodása, és szellemi komplexitása felnőttkorban. Robert Kegan az új elmélet kidolgozását vállalta, Lisa Lahey az elmélet tesztelését a gyakorlati módszerek kidolgozását. Ők arra jöttek rá, hogy az agyunk még a serdülőkor után is fejleszthető! Megcáfolták azt az elterjedt és tudományosnak számító véleményt, miszerint az agyunk, akárcsak a testünk, a fiatal felnőttkor elmúlta után már nem „fejlődik” tovább. Ők azt találták, hogy felnőtt kutatási alanyaik közül néhányan a gondolkodásuk egészen új sémáit és újszerű műkődését képesek kifejleszteni magukban. Számukra nyilvánvalóvá vált, hogy amikor az emberek ténylegesen fejlődtek, akkor a folyamat mindig ugyanabban a sorrendben zajlott le. Minden új szellemi szint fokozatosan döntötte le az előző szint korlátait. Azt is sikerült bebizonyítaniuk, hogy az egyes minőségi előrelépések eredményeként az adott ember nemcsak jobban látja a világot és saját magát, de hatékonyabban cselekszik is. Tudni akarták azt, hogy vajon az ilyen fejlődés csupán a szerencse és a véletlen műve, és kevésbé múlik rajtunk, vagy tényleg lehet egy jó módszerrel segíteni az embereket abban, hogy fejlődjenek. Az értelemkeresési szükségletünk már régóta bizonyított tény, de a kutatók tovább mentek. Ők az emberi megértés modelljét akarták felvázolni: azt, hogy a környező valóságról hogyan alakul ki a saját elménkben egy adott valóságkép és mi változik meg benne, amikor tovább fejlődünk. Sok mindenre fény derült – elsősorban arra, mi az az ún. „fő indíték”, ami miatt a szellemi fejlődés adott szintjén reked az ember. Felfedeztek egy fontos okot, amelyet „a változással szembeni immunitásnak” neveztek el. Ez a korábban rejtett erőt azonosították, amely erő hatékony módon védekezik a változás ellen. A változás paradoxona az, hogy ezekről a változásokról pontosan tudjuk, milyen fontosak, és akarjuk is ezeket például a fogyást, a bátrabb kommunikációt, vagy a sikert egy adott sportban, mégsem érjük el. Ez a változással szembeni immunitás csak a meglévő értelemkeresési, megértési sémáinkat szereti, de azokat nagyon. Az új módszerrel az emberek fel tudják tárni azokat a mélyben megbújó motivációkat és hiedelmeket, amelyek eddig visszatérően meggátolták őket a változásaik sikeres végrehajtásában.

„A változás bennem kezdődik el” Technikai vagy adaptív ez itt a kérdés..

A módszer megtanulása után, ügyfeleinktől render mi is olyan visszajelzéseket kapunk mint a módszer felfedezői: „Erre aztán igazán nem számítottam!”, „Ebből három óra több eredményt hozott, mint 1 év terápia!” Szerintem az ügyfeleink nemcsak a Lahey és Kegan által kidolgozott “Immunis a változásra” módszertől döbbentek meg, hanem attól, hogy az új ismereteik milyen egyértelműek, milyen erőteljesek és milyen gyorsan elsajátíthatók. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy az ismeretek és a gyakorlati megvalósítás között mekkora szakadék tátong. Ez olyan konkrét célokra vonatkozik, mint például feladatokat jobban delegálni, vagy a munkatársaknak vezetői visszajelzést adni, vagy a mérkőzéseken olyan eredményt elérni, amelyekre a játékosok büszkék lehetnek. Az “Immunis a változásra” módszer megalkotói  kétféle kihívást különböztetnek meg, és ezeket „adaptív” és „technikai” kihívásoknak nevezték el. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy bizonyos személyes változást igénylő célokhoz – főleg azokhoz, amelyekről tudjuk, hogy muszáj megvalósítanunk, de valamiért mégsem mennek – az kell, hogy mi magunk „felnőjünk”.Ahhoz, hogy elérjük a célunkat, alkalmazkodnunk, adaptálódnunk kell. A szerzők felépítettek egy olyan jól működő tanulási módszert, amellyel az ellenállásunk egyértelmű diagnosztizálását, és eredményes legyőzését valósíthatjuk meg. A kutatók láthatóvá tették az eddig láthatatlan ellenállást, így, a minket kontrollálatlanul  irányító negatív érzelmekből, és negatív gondolatokból általunk irányított gondolatok és érzelmek lesznek. Lahey és Kegan úgy vélték,  hogy a konkrét adaptív kihívások teljesítéséhez kulcsfontosságú, hogy az ember képes legyen belépni a saját gondolkodásának világába, és átformálni azt. Az “Immunis a változásra” könyv olvasóiban vagy a tréning lehetséges résztvevőiben természetesen kételyek merülhetnek fel: „Biztos, hogy segít ez nekem abban, hogy elérjem a kitűzött célomat, és eljussak oda, ahova szeretnék?” „Ettől majd bátrabban fogok kommunikálni?”, „Ettől majd jobban tudom delegálni a feladatokat?” „Ettől tényleg sikeresebb leszek az élsportban?”stb.

Az „Immunis a változásra” tréning, és a módszer megnyugtató üzenete

Az emberek igenis képesek megváltozni –az emberek (még a felnőttek is!) képesek jelentős fejlődésre életük főbb területein, ahol korábban számtalanszor nekiveselkedtek a változtatásnak, de mindig kudarcot vallottak. Tehát a felnőttek is képesek egyre komplexebb mentális rendszereket kialakítani – hasonlóan ahhoz, ahogyan serdülőkorból a felnőttkorba átlépő fiatalok agya átalakul, és kialakul bennük egy tisztább, felelősebb, és kevésbé egocentrikus világfelfogás. Akik próbáltak már fogadalmakkal, vagy anélkül, de végül mégis  sikertelenül változtatni az életükön, vagy másoknak próbáltak segíteni ugyanebben, ők mindenképpen olvassák el az „Immunis a változásra” könyvet. Akkor fog a módszer beválni, ha el is végzik a könyvben előírt gyakorlatokat. Ugyanezt kérjük azoktól is részt szoktak venni az “Immunis a változásra” tréningjeinken, mert ezt tényleg olyan mint a sport, nem elég beszélni róla, csinálni kell és működik. Főleg azoknak a menedzsereknek, vezetőknek, élsportolóknak, edzőknek ajánlom a módszert akiknek a személyes fejlődés, a csapatuk fejlődése fő prioritásuk. De, vigyázat.., a módszer alkalmazása előtt beszéljen “kezelőorvosával”, mert mellékhatásként erős munkahelyi és sportbani teljesítmény növekedés várható.

A változás nehézségei helyett

A fejlődés és a változás nehézségeiről egyetlen vezetőt, és coachot sem kell győzködni. Ezért a tréningjeink résztvevőinek sincs szüksége arra, hogy valaki azt szajkózza, milyen nehéz változni. Mindenki tudja, hogy változni nehéz, de azt eddig nem értettük, hogy miért nehéz és azt sem értettük, hogy mivel könnyíthetnénk meg a saját dolgunkat. Sok magyarázat született már arra, miért olyan nehéz véghez vinni változásokat, és ezek az érvek, bár egyes esetekben igazak, általánosságban mégiscsak gyengék. Talán nem elég sürgető ez a kényszer? Vagy a megfelelő ösztönzés hiányzik? Vagy nem tudjuk biztosan, mit is kellene másként csinálni, mert nem ismert számunkra a sikeres minta.

Valóban fentiek lennének az elsődleges akadályok, amelyek útját állják a változásnak bennünk, a körülöttünk élőkben, és a velünk dolgozókban? A Harvard kutatói egy orvosi kutatásból megtudták, hogy hiába közli a kardiológus a magas kockázati csoportba sorolt vagy infarktuson átesett pácienssel kertelés nélkül, hogy meg fog halni, ha nem változtat az életmódján(étkezés, mozgás és dohányzás terén).Mégis hétből csak egy beteg lesz képes végig vinni a szükséges változtatásokat. Hétből egy! Pedig biztos, hogy a másik hat is életben akar maradni, gyönyörködni szeretne még jó néhány naplementében, és szeretné látni, ahogyan felnőnek az unokái. A kényszerítő erő tehát megvan. Ennél jobb ösztönzőket keresve sem találni! Az orvos pedig pontosan megmondta, min kell változtatniuk. Mégsem képesek rá. Ha az emberek azokat a változtatásokat sem képesek véghez vinni, amelyeket nagyon szeretnének, mert az életük múlik rajta, akkor hogyan várhatnánk el a vezetőktől, coachoktól és sportcoachoktól – dolgozzanak bárhol, bármilyen szinten –, hogy sikeresen segítség ügyfelük változásának folyamatát amikor egy vállallati cél és a várható haszon korántsem akkora mint az előbbi betegek szívinfarktus utáni életben maradása? Egyértelmű az, hogy új nézőpontból kell megközelítenünk a kérdést: Vajon mi gátolja, és mi segíti elő a bennünk zajló változásokat? Ahogy a szívbetegek esetében, úgy az erős kihívásokkal szembenéző élsportolókkal, vagy a vezetőkkel és a munkatársaik esetében sem az akaraterővel van az igazi gond. A kutatók szerint az a probléma, hogy az „Immunis a változásra” módszert nem ismerők esetében, három probléma miatt, nagyon távol van egymástól az, amit őszintén, teljes szívvel akarnak és az, amit ténylegesen elérnek.

Mi, a képzéseinkkel segíteni akarunk azoknak, akiknek van belső igényük a fejlődésre, nyitottak arra, hogy gondolkodásuk fejlesztésével elérjék azt, amire képesek és hajlandók ezért naponta erőfeszítéseket tenni.

A HÁROM ALAPVETŐ PROBLÉMA

Az „Immunis a változásra” könyv, és módszer kiindulási pontja három, igen fontos probléma.

Az első:a szakadék

Épp a fent említett szakadék – vagyis az, hogy noha egyre inkább tudatában vagyunk a változás szükségességének, mégsem tudjuk, hogy valójában mi tart vissza tőle. Ezért a belső ellenállás megértésének hiánya miatt, lehet, hogy mi is szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy valójában mennyire tud megváltozni valaki – önmagunkat is beleértve.

A második, a tréningek hatékonysága:

A probléma az, hogy szinte minden vállalat, vagy sportszervezet évről-évre egyre több kihívással, és lehetőséggel kerül szembe, ezért rengeteg értékes erőforrást – együttesen sok milliárd forintot és rendkívül sok munkaidőt – invesztálnak abba, hogy megpróbálják fejleszteni az embereik képességeit. Ez nem kis összeg, hiszen csak a magyar tréningpiac nagysága 15 milliárd forint és a globális tréning piac is jelentős 366, 2 MRD USD , ez kétszerese a magyar GDP-nek. https://www.statista.com/statistics/738399/size-of-the-global-workplace-training-market/. Fenti jelentős kiadások miatt, könnyen eshetünk abba a hibába, hogy a szakmai továbbképzések, személyes fejlődési tervek, vezetői képzések, edzések, teljesítményértékelések, és konzultációk véget nem érő sorából arra következtetünk, hogy a vezetőknek, és a sportolóknak is, a személyes fejlődés lehetőségébe vetett hite, és optimizmusa töretlen. Hiszen, mi másért tapsolnának el minderre ennyi pénzt, ennyi időt és energiát? Az igazság az, hogy míg a személyes fejlődés ilyen mértékű és szervezeti szintű támogatásával kifelé optimizmust sugároznak, addig a lelkük mélyén nagyon is pesszimistán ítélik meg az emberek változásra való képességét… A cégek különösen sok időt, és pénzt áldoznak a visszajelzések összeállítására, kommunikálására, és tréningekre A tréningek résztvevői gyakran lelkesek, és megfogadják, hogy változtatnak mindazon, amin változtatniuk kell, és ehhez még részletes tervet is készítenek. És aztán? Egy év elteltével amikor ott ülnek újra egymással szemben, megnézik a korábbi, és aktuális problémákat, és az látszik, hogy nem sok minden változott…

Valami tényleg nem stimmel a tréningekkel, és pontosan ezért született meg ez az „Immunis a változásra” módszer, és az ebből kifejlesztett tréning. Csattanós válaszként mindazoknak, akik vitatják, tényleg meg tud-e változni az ember, vagy a szervezeti kultúra, vagy egy csapat hozzáállása a sportban. A változások, nem „itt-ott elvégzett csiszolgatások”, és bizonyítékként nem önáltató önértékelések szerepelnek, hanem valódi, külső értékelések. Az Immunis a változás tréning után a  névtelenül leírt visszajelzések ugyanis az emberek legnagyobb kritikusaitól származnak: azoktól, akikkel nap mint nap együtt vannak a munkahelyükön, az edzéseken, és otthon. A tréningjeinket követően az ügyfelek, a munkatársak, a csapattagok, ilyen visszajelzéseket adnak:

„Nem tudom, hogy mit csináltak a sales osztállyal, de megtennék ugyanazt a marketing osztályunkkal is?” (egy multinacionális ügyfelünk)

„Az egész csapat érzi, hogy Andrea másképp kommunikál, nagyon megváltozott: öröm vele dolgozni. A csapat így sokkal eredményesebb. Erre aztán tényleg nem számítottam.” (egy tréning előtti szkeptikus résztvevő)

„A tréning után rábredtem a saját felelősségemre, ezután elovastam a könyvet és végig hallgattam a podcastokat, meglepődtem, mert évek óta most először sikerült valódi beszélgetést folytatnom a főnökünkkel.” (egy tréningrésztvevő)

„Ádám, a korábbi mérkőzéseken nem teljesített ennyire jól, mint most a tréninget követő meccseken, ezáltal sokkal jobb eredményeket ér el a csapatunk” (egy edző)

A tréningjeink résztvevői gyakran elmondják azt, hogy soha nem hallották munkatársaikat ennyire őszintén, ennyire felelősen, olyan dolgokról beszélni, amelyek tényleg valódi változást hozhatnak. A tréningjeinken a fogalmak és a gyakorlatok új generációját kínáljuk azoknak a vezetőknek, sportolóknak, és sportcoachoknak, akik elkötelezettek az általuk vezetett szervezet, vagy a csapatuk fejlődése iránt. Peter Senge Az 5. alapelvi (The Fifth Discipline) című könyvében elsőként ösztönözte arra a vezetőket,  hogy úgy tekintsenek a cégükre mint tanuló szervezetre. Donald Schön a The Reflective Practitioner (Az elmélkedő gyakorló) című könyvében szintén tudatosította, milyen fontos, hogy a munkában, és a sportban is – szó szerint – az agyunkat használjuk. Abban bízunk, hogy a magyar cégek, és magyar sportklubok vezetői a világ más vezetőihez hasonlóan, arra törekednek, hogy a vezetésük alatt álló szervezet folyamatosan tanuljon, fejlődjön, ismerje meg jobban magát. Abban hiszünk, hogy trénerként a vezetőkkel együtt, magasabb szintre emeljük a munkahelyeken, a sportklubokban zajló egyéni, és kollektív tanulást. Enélkül hiába a sok hagyományos tréning, és érthető a panaszkodás, ha a tanulásunk a jelenlegi gondolkodásmódunk keretein belül marad, ha továbbra sem akarjuk a gondolkodásunk megváltoztatását. Ez elvezet a harmadik, és egyben utolsó problémakörhöz.

A harmadik, a vezető és az elhanyagolt csapat fejlesztés..:

A vezetőfejlesztés korábban meg nem oldott problémáira Lisa Lahey és Robert Kegan megoldásokat dolgozott ki. Az előbb említett Peter Senge és Donald Schön a Massachusets Institue of Technolgy-ról sok vezetőt győztek meg arról, hogy a tanulást, és a tanítást a vezetők fő prioritásaként kezeljék.

Ennek még soha nem volt ekkora jelentősége, mint manapság, amikor a vezetők már látják a 2020.-ra vonatkozó nagy elvárásokat, és a fokozódó nyomás miatt a vezetők olyasmire kérik az embereiket, amire azok vagy képtelenek, vagy nincsenek alaposan felkészítve, vagy amire gondolkodásuk fejlettségét tekintve, még nem alkalmasak. Az Immunis a változásra módszer bizonyítékai szerint létezik egy óriási tudás-forrás, amelyről jóformán tudomást sem vettünk korábban. Eszerint egy adott vezető és a csapatának tagjai bármely életkorban képes(ek) túllépni jelenlegi értelem-keresésük korlátain. Az eredményeket hozó fejlődés magának a belső “operációs rendszerünknek” az átalakítását jelenti: a viselkedésünk rövid távú megváltoztatása még kevés hozzá. Mindig van valamilyen tervünk, vagy célunk, amit mi akarunk kihajtani másokból vagy magunkból, ugyanakkor van egy félelem a régi én feladásától. És van egy ellen-cél, vagy ellen-terv is, ami minket hajt.  Ezt korábban Carl Gustav Jung a rejtett ÉN, az ÁRNYÉK-ÉN tervének nevezte, Eric Berne pedig az Emberi játszmákban a bennünk levő script(forgatókönyvként) írta le. Ezekről azért fontos beszélni, mert az Árnyékunk romboló céljairól és a rejtett scriptről nem szoktunk tudomást venni. Ezek, amik megakadályozzák, sőt lehetetlenné teszik, hogy képesek legyünk azokat az eredményeket elérni, amelyekre büszkék lehetnénk.. Kegan és Lahey szerint ha nem foglalkozunk ugyan annyit a „fejlesztéssel”, mint a „vezetéssel”, akkor a vezetésfejlesztés mindig csak az általunk hajtott célra, a végeredményre fog irányulni, és soha nem annak az ellentervnek és ellencélnak a megértéséről és uralásáról szól, amik szintén hajtanak minket… Következésképpen az ellencél, és a script megértésének hiánya miatt csak korlátozott mértékben tudtunk eddig változásokat sikeresen véghez vinni.

Az Immunis a változásra olyan utat vázol fel, amely révén jelentősen nőnek az adott csapat képességei és eredményei is – és nem úgy, hogy a régi csapattagokat kirúgjuk és helyettük új embereket veszünk fel, hanem attól, hogy a már meglévő csapattal megismertetjük a változási immunitásukat. Fogadalmak helyett ennek az új ismeretnek a birtokában kezdenek el fejlődésükért dolgozni és így el is fogják érni a céljukat.

Boldog Új Évet és sikeres változásokat kívánok 2020.-ra!

Hajdu Zoltán

(Az „Immunis a változásra” könyv alapján)00

Kategóriák
Sportolók mentális felkészítésére

Mentális felkészítés a sportban 1.

A mozgás és a mentális hatások

A mozgásnak, mint tudjuk, feszültségoldó hatása van. Az intenzív testmozgás hatására megfeledkezhetünk a gondjainkról. A mozgás biokémiai alapja: endogén opiátok termelődnek a szürkeállományban, ezáltal a mozgást végző ember derűsebb lesz. Mozgás hatására a testünk endorfinokat kezd el termelni, ami segíti a testedzés fenttartását.

Akik gyakran sportolnak, vagy valamilyen sportágat űznek, már rövid ideig tartó tétlenség után rosszul érzik magukat, és hiányérzet alakul ki bennük. A sportolás hasonló függőséget válthat ki, mint az alkohol, illetve a dohányzás. Ha elmarad a napi megszokott testedzés, hiányérzet alakul ki testünkben.

Az identitás azt jelenti, hogy a testünk, és a szokásaink alakítása hozza létre a személyiségünk önazonosságát. Azok az emberek, akik sikeresek akarnak lenni, több területen is próbálják erősíteni magukat, ennek az első állomása a testedzés, a test ideálissá fejlesztése. Az élsportolók is erre törekednek.

Az élsportolóknak  az a céljuk, hogy olyanná alakítsák testüket, amilyenre a legtöbb ember csak vágyakozik, de soha sem tudja elérni.

A siker, és a helyes célkitűzés a csapatban

A csapat edzőjének fontos tudnia azt, hogy ne az eredményt, illetve az érem színét határozza meg. Sokkal előrébb viheti a csapatot azzal, ha konkrét  feladatokat jelöl ki, a taktikai, és a technikai célkitűzést helyezi előtérbe. Ezáltal csökkentheti a sportolók szorongását, mivel nem a végleges eredményre figyel, hanem a meccs közbeni taktikákra, részfeladatokra. Ha a helyezéseket latolgatja, sokkal nagyobb terhet rak a sportolókra, ezáltal valószínűbb lesz az, hogy a meccs végkimenetele nem lesz eredményes, a sportolók szorongásából, félelmeiből adódóan. Ráadásul, ez vezethet az edző hitének megingásához is.

A csapatot, mint egységet, a következő elemek teszik ki.: pozíciók, szerepek, normák, közös cél,a  mi-érzés, a napi interakciók.

A csapattagoknak adott pozíciójukban betöltött szerepe alapján a következőekre kell figyelniük: Miért vagyok ebben a csapatban? Mit szabad, és kell megtennem? Mit tudok megtenni? Hogyan kell tennem?

A csapatnorma az a közös hit, hogy a csapat elfogadja a szabályokat, ez belső biztonságot ad a sportolónak. A normák növelik a csapat egységét is.

A csapatok közösen küzdenek egy bizonyos célért, amit egyedül nem tudnak elérni. Ez az erő, a közös cél, ami a legfontosabb közösségteremtő eszköz. 4 db fázisa van a csapatfejlődésnek. Az első, a megismerkedés, a második a konfliktusok kialakulásának szakasza, a harmadik a megerősítés, vagyis a konfliktusokat felváltja az együttműködés, a negyedik pedig a teljesítés, valamilyen közös cél elérése.

Akkor tud a csapat sikeres lenni, ha kialakul egy hierarchikus rend, vagyis mindenki elfoglalja a számára, és a csapat számára legmegfelelőbb pozíciót.

Csak akkor használ a magasabb rangért folyó harc a csapatnak, ha az nem kontraszelektív. azaz a tehetségesebb, kitartóbb, és eredményesebb sportoló emelkedik felül. Szükséges az is, hogy az erősebb pozícióban levők támogassák egymást, emeljék egymás teljesítményét a cél elérése érdekében.

Sokszor felmerül az a kérdés, hogy a csapattagok mekkora részt vegyenek ki a döntéshozatalból. Ez általában attól függ, hogy mi a döntés tárgya, mekkora jelentőségű döntésről kell dönteni.   Minél magasabb szintű egy csapat, annál jobban számít az eredmény. A versengés, illetve a felülkerekedés vágya hatalmas motivációt jelent a sportolók számára. Nézőként is átélhető a versengés élménye, azáltal, hogy az általunk kedvelt csapat győzelemmel zárja az adott meccset, vagy sem.

Nagyon meghatározó a csapat sikere szempontjából a kritikus pillanatokban való együttes helytállás. Kritikus pillanatok , a mérkőzés első és utolsó percei. A fociban jellemző az első gól utáni megnyugvás, ami a figyelem koncentráció csökkenéséhez, illetve fegyelmezetlen játékhoz vezethet. Kritikus pontja a meccsnek a sikertelen labda eladások sorozata is.  Ezeket úgy lehet kiküszöbölni, hogy az ellenfél sorozatos támadásait meg kell törni. Ki kell billenteni az ellenfelet  cserével,  ápolási szünettel, stb.

A sportcoach és a siker

A sportban a lélektan eszközeit az 1950es évektől kezdve használják. Legelőször, egy Dél-amerikai sportcsapatnál alkalmazták a sportcoach szakembert. A hosszú évtizedek eltelte óta jelentős szakkönyvek jelentek meg róla.

Sportcoachhoz kell fordulni, ha az alábbi tünetek jelentkeznek. Pl: a meccs, sporttevékenység feladásának latolgatása, önértékelési zavarok, nagy mértékű szorongás, félelem meccs közben, teljesítménycsökkenés a csapatokban, sorozatos sikertelenség, veszteség, fokozott ingerültség, céltalanság.Ahhoz, hogy a versenyző sikereket, sorozatos győzelmeket érjen el, az alábbiakra van szüksége: Szükségesek emberi, és érzelmi kapcsolatok,támogatások, reális, a képességeihez mért elvárások, kitartás, összeszedettség, önbizalom, önértékelés, illetve az érvényesülési igény.

A sportcoach a beszélgetések során tisztázza a sportoló céljait a sportban, az edzővel való együttműködését, véleményét a saját képességeiről, versenyeken elért sikereit. Sportcoach a felkészítés közben fejleszti a sportoló önbizalmát, úgy hogy például beszélget a sportoló érzelmeiről, mit érez a kritikus helyzetekben, illetve mi az, amire oda kell figyelnie.

A siker, a jó teljesítmény, és a mentális egészség összefüggenek. Ha egy sportoló szorong, rossz a hangulata, az sikertelenséghez vezet. A siker megjósolható az alacsony szorongásból. Probléma esetén az első feladat a versenyzésre ösztönző tényezők megvizsgálása. Egyre gyorsabb, egyre magasabb, egyre erősebb legyek. Ez a kiemelkedés vágya minden élsportolónál fontos szerepet játszik. Több fajta sportolót különböztetünk meg. Van a mindenáron kiemelkedni akaró, aki bármit megtenne azért hogy sikeresebb legyen, ez akár személyiségzavarra is utalhat  és van az átlagosan ambiciózus sportoló.

Az egyik leggyakoribb probléma, az amikor a versenyen, vagy már előtte a sportoló nagy mértékű szorongást, és feszültséget érez, ezáltal nem tud a teljesítményre koncentrálni, vagy ebből kifolyólag mozgása merevvé válik. Előfordul, hogy ez a fesztültség felőrli a sportoló energiáit, ezért kimerülten, erőtlenül fog versenyezni. Az a megoldás ilyen helyzetekben, hogy az izgalmi szintet olyan mértékben csökkentsük le, hogy előnyös legyen a teljesítmény megvalósításához, és elég energiát adjon a győzelemhez.

Kategóriák
Sportolók mentális felkészítésére

3 módszer az ellenfél és saját magunk mentális uralmára

A szoros küzdelemben játszott focimeccs több mint fizikai csata. Ez a csapatszellem, akarat, a mentális erő, és a karakter küzdelme. Ez egy átfogó személyes és érzelmi töltésű verseny, amelyben minden eszközt fel kell használni, mind fizikai, mind mentális eszközöket, hogy megsemmisítsük az ellenfelünk énképét, miközben a sajátunkat ép és funkcionálisnak tartjuk meg.

Hogyan kezeljük az érzelmeinket a pályán?

6 alapérzelemről beszélünk.: öröm, düh, félelem, undor, megdöbbenés, és szomorúság. Ezeket a legnehezebb gondolati, kognitív úton irányítani. Pont ez különbözeti meg őket a kognitív érzelmektől, mint szeretet, tisztelet, büszkeség, hűség stb.

A kritikus helyzetekben a hat alapérzelem valamelyike elöntheti a játékot, azonban az ellenfél megzavarásának kiváló lehetősége az, ha egy kritikus helyzetben, (például: gól, ha az ellenfél gólt lő), mi játékosként nem mutatunk szomorúságot, vagy félelmet, hanem például kontrollált dühöt. Mit is értünk ez alatt? Természetes, hogy rossz érzés az, hogy ha éppen gólt kapunk,  vagy ha egy  gyengébb játékos jobb játékossal szembesül, de ha megadjuk magunkat ennek az alapérzelemnek, az még rosszabb játékot okoz.


Hogyan lehet megfélemlíteni az ellenfeleinket?

A testbeszéd befolyásolja az ellenfél gondolkodását. Hogyan lehet kialakítani ezt a dominanciát? Először fel kell ismerni, hogy minden cselekedetünk, mély hatással van az ellenfél mentális állapotára. Mivel az ember csoportos lény, ösztönösen reagál érzelmileg arra, ahogyan más emberek bánnak vele. Azzal kezdődik, ahogyan a Himnuszt eléneklik a játékosok, amolyan erőt sugárzó testtartással, erős hangon, és emelt fővel. Ezután folytatódik azzal, amilyen határozottan a csapatkapitány szembenéz, és kezet fog az ellenfél kapitányával. Meccs közben pedig fontos a testbeszéd. A foci a testről, a mozgásról, és a nonverbális kommunikációról is szól. A csapattársaknak le kell tudniuk olvasni egymás jelzéseit, miközben az ellenfélnek pedig meg kell mutatniuk a bátorságukat, és a dominanciájukat.

A „szupersztár-hatást” Jennifer Brown fedezte fel a Northwestern Egyetemen egy Tiger Woods-tanulmányban. A golfban az egyik játékos nem tudja közvetlenül befolyásolni a másik teljesítményét. A hatások csak mentálisak lehetnek. Az összes többi golfozó pontszámainak elemzésekor a PGA-eseményeken, 1999 és 2006 között, azt vették észre, hogy amikor Tiger Woods egy versenyen volt, a többi golfozó átlagosan 0,8 ütéssel magasabb pontszámot adott, mint akkor, amikor ő nem volt ott. A „szupersztár-hatás” a fociban úgy nyilvánulhat meg, ha egy szupersztárokat felvonultató horvát csapat (Modric, Vida, Rakitic, Kovatic, Perisic), vagy Walesi csapat (Bale, Alen, James stb.) ellen a természetesen jelentkező félelmet, vagy szomorúságot hagyjuk magunkon eluralkodni. Ellenben ha úgy teszünk, mint a magyar válogatott játékosai, akik tisztelték ugyan az ellenfelet, de nem adták meg magukat a „szupersztár-effektusnak”, akkor nyerni fogunk. A fociban egy játékos mind fizikailag, mind mentálisan befolyásolhatja az ellenfelét. A magyar válogatott edzőjének, és vezéregyéniségeinek, megvan az a fizikai, és mentális képességük, hogy ellenfeleiket gyengítsék, és hatástalanítsák. Ez a téma komplex kérdés, még vissza fogunk rá térni.

Hogyan reagálnak a bajnokok mások véleményére?

az énképünk 3 részből áll, egy részét, azok az üzenetek alkotják, amelyeket más emberektől kapsz, egy másik része az, ahogy te tekintesz a saját korábbi, és jelenlegi teljesítményedre, a harmadik rész, amelyről ritkábban esik szó, az énideál, azaz mivé akarod formálni magad.  Fontold meg a következő ördögi gondolati kísérletet. Mi lenne, ha több barátod és munkatársad is összejönne, hogy rosszat mondjanak rólad?

Tegyük fel, hogy mind egyetértenek abban, hogy Te gyenge teljesítményt nyújtasz, egyszerűen kevés vagy.

Mit gondolsz, mi történne az önbizalmaddal? Kétségtelen, hogy számos opció van, függetlenül attól, hogy korábban milyen erős pozícióban voltál. Ez bemutatja  azt a hatalmat amellyel más emberek rosszindulatú szubjektivitásukkal  hathatnak rád…Viszont ha az énképed másik két részére is koncentrálsz az önbizalmadra, és az énideálodra, akkor lesz esélyed haladni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a másoktól érkező építő jellegű kritikát figyelmen kívül hagyod, hanem azt jelenti, hogy bármilyen konfliktus esetén gondolj az énképed 3 elemére, és arra, hogy tényleg hiteles, és jogos-e az a kritika, amit neked mondanak.

Kategóriák
Sportolók mentális felkészítésére

Sportcoaching – Mire jó a mentális edzés?

Versenyeken nagyon gyakori, hogy egy versenyző, vagy csapat elveszíti előnyét percek alatt, és a győzelem esélye, amire mindenki várt, pillanatok alatt elrepül. Mi okozhatja ezt, a hírtelen leblokkolást a sportolóknál? Fizikai feszültség, vagy pedig a mentális felkészülés hiánya? A sportolók fizikai képességei, és jártasságuk eléggé kiegyenlített, ezért ott dől el az eredmény, hogy azon az adott napon melyik sportoló tud mentálisan, és fizikálisan jobban teljesíteni, azaz ki tudja a testét és a stresszt a legjobban uralni a verseny közben. Az egyszerű elhatározás és a motiváció nem elég..az, hogy elhatározzuk, hogy innentől kezdve mindent teljesen máshogyan csinálunk. Szükség van az elkötelezettség fenntartására és egy segítőre, aki megtanítja ezeknek a sportolóknak, hogy hogyan is tudják ezt megvalósítani. Szerintünk erre a legalkalmasabb eszköz a coaching. A vezetői coaching fogalma egyébként a sportból ered. Manapság, már egyre gyakoribb az, hogy azt halljuk, hogy egy profi sportoló a fizikai felkészülés mellett, mentális edzővel is készül a nagy megmérettetésre.

 

Sport coach, és sport coaching (mentál coaching)

A coaching ugyanazokon az alapokon nyugszik, függetlenül attól, hogy sportban, munkában, vagy esetleg a magánéletben alkalmazzák. Általános meghatározása a következő: a coaching egy olyan folyamat, amely során egy coach (a mentális edző) és a coachee valamilyen azonos cél érdekében dolgoznak együtt. A coach utasításokat mellőzve, főleg célzott kérdéseket tesz fel és támogató munkával segíti előhívni a coachee előremutató gondolatait,  amely után remélhetőleg a coachee képes lesz elérni az általa kitűzött célokat. Ahhoz, hogy ennek a sportban használt alapjait megérthessük, példaként sportcoachok megközelítését vesszük. Tehát, a sportcoaching, a sportolók mentális fejlődését, erősítését segíti elő. Tudjuk, hogy a fizikai felkészülés is igen fontos szerepet játszik a sportolók életében, de önmagában ez nem lesz elég a győzelem eléréséhez. A győzelem, a siker mind fejben dől el. Elengedhetetlen ebben a folyamatban a gondolkodás, a személyes felelősségvállalás és az elkötelezettség fenntartása. A coaching a versenyző, illetve az edző között kialakuló kommunikációs folyamat, a sportoló személyiségének, tehetségének fejlesztésében játszik nagyon fontos szerepet. Számtalan eszköz van ennek megvalósítására, például az edzés előtti közös meditációk, vagy a meccsek utáni, történeteket feldolgozó beszélgetés. Ezek a dolgok segítenek a versenyzőknek abban, hogy felelevenítsék magukban korábbi sikerélményeiket, és a következő győzelemre tudjanak koncentrálni.

 

A cél és az elérését akadályozó problémák

Problémát jelent az, hogy számtalan edző vetélytársnak tekinti a coachot. Ez egy nagyon téves megközelítés, mivel a sportcoach az, aki hozzájárul a sportolók sikeréhez szükséges mentális edzéshez, segít előhívni a rejtett képességeket. Mindezt azon céllal teszi, hogy a sportoló elérhesse maximális potenciálját és az edzője is sikeres legyen. Továbbá, azokat a képességeket hozza elő a versenyzőből, amelyek segíthetnek céljai elérésében, vagy pedig segít neki egy testhez álló egyéni fejlesztési terv kialakításához, illetve napi betartásához, amelynek része a diéta, az edzésterv, a regeneráció és a mentális készségek fejlesztése. Az edzőnek folyamatosan figyelnie kell a játékos pillanatnyi állapotát. Ahhoz, hogy valaki sikeres sportcoach legyen, 2 dolog feltétlenül szükséges, a továbbiakat lent részletezzük, ez a két szükséges, de nem elégséges dolog a tisztelet, és a belőle fakadó szeretet.

Ideális esetnek azt tartjuk, hogy a fizikai, és a mentális edző személye különböző, hiszen teljesen más feladat ellátásában tevékenykednek. Persze az a lehetőség is fennáll, hogy a fizikai edző megtanulja a coaching módszereket alkalmazni. Ehhez viszont rengetek tanulás, képzés, és gyakorlás szükséges. Emellett azért azt se felejtsük el, amit a jól működő coachok tudnak. A titok itt nem feltétlen abban rejlik, hogy mennyire hosszú tanfolyamon veszünk részt, vagy mennyi ezzel kapcsolatos könyvet olvasunk el. A coaching iránt érdeklődő edző számára az a megoldandó kihívás, hogy honnan szerezze be az alkalmazható tudást, a működőképes gyakorlatot nyújtó képzést, ahhoz, hogy a sportoló igényei szerint felkészült coach lehessen.

 

A coaching elterjedése

Azért, hogy a felhasználókat is megkérdezzék, kutatások készültek arról, hogy a profi, és amatőr sportolók közül, mennyire ismerik a coaching kifejezését, elterjedését. A kutatás kimutatta azt, hogy a legnagyobb részben a férfiak találkoztak ezzel a módszerrel. Amatőr, és profi sportolók között azt mutatta ki a kutatás, hogy nincs különösebb eltérés, aközött hogy ez a két tábor mennyire ismeri a coaching eszközt.

A kutatásokból származó eredmények megmutatták azt, hogy nagy szükség van a coachingra a sportok területén. Hatékonysága nagy mértékben segít abban, hogy a sportolók nagyobb elégedettséget érjenek el,illetve hogy hitelesen növelje az önbizalmukat. A mentális jelenlét éppen annyira fontos a versenyeken, mint a fizikai felkészültség. Ennek hatására, pedig napjainkban már egyre többen vesznek igénybe a csapat, vagy sportoló mentális felkészültsége növelése érdekében sportcoachot, lehetséges megrendelők lehetnek egyaránt sportcsapatok, illetve sportolók is.

Szükség van a sportcoachokra

Segítheti az a sok jó példa is a sportcoaching elterjedését, mint például az egyre nagyobb számú siker, amit magyar sportolóink értek el a sportcoachingok segítségével. Ezek remélhetőleg pozitív példát mutatnak azoknak a sportolóknak, akiknek a céljaik, és sikereik elérésében segítséget kellene kérniük szakemberektől. A pekingi olimpia óta vált egyre elterjedtebbé a sportcoaching. A kutatások tehát megerősítik azt, hogy azért van szükség  coachingra a sport területén, mert  ez segíti a sportolókat abban, hogy nagyobb sikereket érhessenek el, magabiztosabbak legyenek a pályán. A coaching túlmutat már a sporton, a személyiség kiteljesedéséhez is hozzásegíti az embereket. Reméljük, hazánkban is egyre elterjedtebbé fog válni, amihez szükség van kiváló tudású, elkötelezett coachokra.

Mi azt gondoljuk, hogy minden csúcsteljesítmény elérésére törekedő sportolónak szüksége van a mentális felkészítésre, mivel számos sportoló életében előfordul az, hogy egy nagy megmérettetés esetén önbizalomhiányt érez, vagy a potenciális kudarctól való félelem megbénítja. A legjobb sportolók olyan taktikákat szoktak használni, amik verseny előtt ellenőrzik, és a kívánt irányban változtatják meg a gondolatmenetüket. Ezt azonban egyedül nehéz végrehajtani, megtanulni, ezért szükségük van egy sportcoachra. Egy sportcoach nem varázsló, és nem csodaszerekkel operál, hanem megtanítja a sportolót a saját gondolatai, és belső párbeszéde ellenőrzésére. Egy jó sportoló tudja azt, hogy ha ezekben a dolgokban segítséget kapnak, könnyebben tudják felépíteni önmagukat, és ennek eredményeként sikeresek tudnak lenni. Sportcoach segítségét nem csak a sportolóknak ajánlják, hanem a sportvezetőknek, illetve az edzőknek is, mivel ez a folyamat segíthet nekik a döntések meghozatalában. Amire szüksége van egy sportcoachnak, elsősorban hogy sportoljon ő is, legyen meg a gyakorlati, és elméleti tudása, a szakértelme, illetve hogy meg tudja ismerni az adott sportolókat. Közelről tudja látni a problémát, mint például egy sérülésből való lábadozást. Ezek a dolgok nem tanulhatóak meg könyvből.

Kategóriák
Sportolók mentális felkészítésére

Labdarúgás és üzleti pszichológia

Foci és a cégek… hogy fér össze a kettő?Közismert az, hogy nagyon sok ember szeret hivatkozni a futballra, akár pozitív, akár negatív példaként.

Szerintem a fő kérdés az, hogy mit taníthat nekünk általában a sport, (különösen a futball) az életről, a versenyről, sikerről, a tehetségről, kitartásról és a csapatmunkáról?Nekem mondták már azt: „attól tartok, hogy nem túl sokat”. Szerintük a sport nem jó példa az üzleti élet számára, és azok a vezetők, akik csapatuk építése közben a focira gondolnak, azok  gyakran fognak csalódni Szerintük a sportban a verseny, és az üzleti siker logikája teljesen más, mert a fociban érvényes zéró összegű verseny gondolata (hogy nekem nyernem kell, neked pedig veszítened) egy régóta fennálló üzleti korszak emléke. Az igaz, hogy minden iparágban több nyertes van, de az is igaz, hogy pl. a telefon iparágban 3-4 csúcsszereplő van.

A szkeptikusok szerint, a sportban a csapatmunka olyan játékosok között van, akiknek karrierje rövid, és akiknek bármelyik csapathoz fűződő hűsége csak addig tart, ameddig szerződéseik érvényben vannak. Szerintük egy edző feladata az, hogy ordítson, fenyegessen, és maximális erőfeszítést kapjon azoktól a játékosoktól, akik nem is túl lojálisak az adott csapathoz. Az igaz, hogy azok a szervezetek, amelyek hosszú távon építkeznek, és amelyek remélhetik, hogy vonzzák, és megtartják a területükön a legjobb embereket azok olyan környezetet akarnak létrehozni, ahol a kulcsemberek hosszú távon tehetségesek maradnak. Szerintük, a legtöbb futballcsapat, csak zsoldosok gyűjteménye, amelyeket zsarnok irányít.

Még a szkeptikusak is egyetértenek azzal az elképzeléssel, hogy a sport az üzlet is, és azok a legsikeresebb klubok, amelyek hajlandóak voltak tanulni a nagy cégek vezetési, és menedzsment módszereiből.

Sokan a focit túlhypeoltnak, a közönséget primitívnek,  erőszakosnak ítélik meg, és egyenesen értelmetlennek tartják azt, hogy 22 ember rohangál egy labda után 90 percig. A közepesen gyenge teljesítmények, és a kimagasló, akár havi 10-15 milliós fizetésekről szóló hírek, csak növelik a focisták megvetését.

Még azok számára is, akik hangot adnak a labdarúgás iránti ellenérzésüknek, és akik úgy találják, hogy a foci, és az üzlet analógiái bonyolultak, még ők is elismerik azt, hogy ez a vitathatatlanul legnézettebb sport (foci VB döntő nézettség több mint, 1 milliárd tévénéző).

Azt szeretném mondani, hogy szerintem a foci hasonlatai relevánsak lehetnek az üzleti világ esetében, különösen a kemény versenyhelyzetben levő cégek számára. A legtöbb sport, és a legtöbb cég is megköveteli a csapatmunkát, az elkötelezettséget, a kitartást és a proaktív hozzáállást, de most, a futballról fogok írni.

De még előtte kezdjük az elején. Én hokiztam, és „Jégkorongot játszunk, nem golfot” mondta nekünk annak idején Szabó Pista bácsi a második csíkszeredai edzőm. A gyorsan mozgó, folyamatosan változó és eredményközpontú jégkorong szintén nagyon hasonlít a céges helytállásra. A hoki pont ellentéte a golfpályák elgondolkodó, és lassú ütemével. Ezért, a jégkorong az üzleti életben való alkalmazhatóság szempontjából nagyon fontos helyen van.

Azonban, most a labdarúgással foglalkozom, amely a jégkoronggal összehasonlítva számos közös vonással bír. Íme néhány lecke, amelyet e két sportot űzve megtanultam, és ezeket lehet, hogy Te is alkalmazhatod a cégvezetésben.

Leckék, és sport hasonlatok az üzleti életben

  1. Összpontosíts az alapokra. A labdarúgásban a védekezés, és a támadás összehasonlítható a céges költségek csökkentésével és a bevételek növelésével. Szórakoztató lehet az öncélú cselezés, vagy a kockázatos védekezés, de ha vereséggel zárul a meccs, akkor ez olyan, mint az üzleti életben a veszteséges év.
  2. Tudj pozitívan kapcsolódni magadhoz, és másokhoz. A kockázatkerülés, a passzív- agresszió, és a konfliktusok elkerülése – ezek nem jó tulajdonságok, ha céget vezetsz. A labdarúgás megtanítja a csapatmunkát, és egészséges konfliktusvállalást, és azt is tanítja, hogy ön-azonos legyen, de úgy, hogy másokkal is tudjál együttműködni. Ez azt jelenti, hogy keményen kell küzdeni az ellenfelekkel, be kell rúgni a gólt, de versenyezni kell a csapattársakkal is.
  3. Mérd fel az embereid képességét. Vezetőként, mindegyik pozícióra a legmegfelelőbb tulajdonság kombinációval bíró játékost, vagy munkatársat kell választani. Miközben mindenki sztár akar lenni, és berúgni a gólt, az edző ösztönösen tudja, hogy neki, mint vezetőnek, a játékosok álmai helyett, inkább arra kell koncentrálnia, hogy a képességei szerinti legmegfelelőbb pozícióba állítsa be az adott játékost.
  4. Mindig készülj a korrekciókra. Azt gondolom, hogy a labdarúgás a folyamatos kiigazítások játékának számít. Igen, van egy előzetes stratégia, de a komolyabb edzők előre számolnak azzal, hogy a dolgok rosszul fognak menni. Erre kell felkészíteni a játékosokat, mert akkor sikeresebben tudják a nehéz helyzeteket megoldani.
  5. Bármilyen körülmények között teljesíteni kell. Mint a fociban, mint pedig a céges életben, helyt kell állni, ha esik, ha fúj!!! Gyakran olyan körülményeknek leszünk kiszolgáltatva, amelyeket nem tudunk ellenőrizni, de ez nem lehet kifogás…
  6. Az elveidben ne legyél túl merev. „Azt hittem, hogy végig védekeznem kell” – magyarázta egyszer az edzőnek egy játékos, aki hibázott ” Ez a probléma, túl sokat gondolkodsz” – mondja ilyenkor az edző. „igen azt beszéltük meg, hogy a védekezés az első, de a taktikai utasítás mellett reagálj ösztönösen és támadj ha kell.”

Hálás vagyok a labdarúgásnak, és a jégkorongnak azért, hogy a félelmek elleni küzdelemre ösztönöz, elkötelezettséget feltételez a kiválóság iránt, és kitartást minden körülmények között. Ezek a tulajdonságok a sportban, és az üzleti életben egyaránt fontosak, és számtalan más ember számára az üzleti életben. És a jó hír az, hogy ez attól függetlenül így van, hogy a focit szereted-e vagy sem.

Hajdu Zoltán

Kategóriák
Énmárka

Önbizalom és előrejutás a pozíciónkban

Manapság sokan hajtanak arra, hogy jobb pozícióba kerüljenek

Azaz a  munkahelyükön egyre feljebb tudjanak lépni a ranglétrán. Ma már nagyon sokan tudják azt- mi is írtunk többször róla-, hogy ehhez rengeteget kell dolgoznia az önbizalmán, a hatásosságán, és a személyes márkája kialakításán. Az, aki főnökétől jó visszajelzéseket kapott, az tovább erősíti őt, főleg ha a csapata is szeret vele dolgozni. Ahhoz, hogy valaki feljebb tudjon lépni a ranglétrán, elismert vezetői képességekkel kell rendelkeznie. Vezetői képzéseket is  érdemes elvégeznie, ami még jobban növeli a tudását, és ezáltal az önbizalmát is, ami nagy részben hozzájárul ahhoz, hogy sikereket tudjon elérni.

Aki előbbre akar lépni:

Annak fel kell ismernie azt, hogy képes arra, hogy a rendkívüli esetekben is tudja használni az erősségeit az eredmények megvalósítására, es ne ijedjen meg a nehézségektől. Használnia kell a képességeit, tehetségeit, ahhoz a három dolgok eléréshez, ami dönt egy újabb pozícióba való kinevezésnél, vagy előbbre léptetésnél. Ezek 1) a vállalat stratégiai-pénzügyi céljai 2) Hozza ki magából, és másokból a legjobbat 3) tudnia kell eredményesen együtt dolgozni a vállalaton belüli, és kívüli személyekkel, és ügyfelekkel is.

Milyen alkalmazottakat keresünk?

Az általános gyakorlat, amikor magas potenciállal rendelkező alkalmazottakat keresünk és azonosítunk be, akkor sok megbízónk elvárása szerint a szakértelem és a stratégiai pénzügyi  képességek, jóval fontosabbak, mint a vezetés másik két alkotóelemében lévők. Ezt a szakértelmet, és tehetséget röviden üzleti, stratégiai és pénzügyi érzéknek hívjuk. Más szóval, ezek a készségek segítenek megérteni a vállalat fejlődési irányát, a stratégiáját, milyen pénzügyi céljai vannak, és megérteni az ön szerepét a vállalat előrelépésében. Gyakran megkérdeznek minket arról, hogy : „Mit keresnek egy magas potenciállal rendelkező alkalmazottban? „az általános válaszunk az, hogy a személyiségbeli és a hozzáértésbeli vonásokat.” Olyan embereket keresünk, akik okosak, szorgalmasak, elkötelezettek, megbízhatóak és állhatatosak.” ezek személyiségi vonások.

„Olyan embereket keresünk, akik kiválóan viselkednek az ügyfelekkel, biztatják a csapataikat, akik eredményesen tárgyalnak, akik jól tudják kezelni a konfliktusokat, és akik kiválóan kommunikálnak.” Ezek tanulhatók tréningeken, megfelelő hozzáállás mellett, akkor, ha az adott személy magából és másokból is ki akarja hozni a legjobbat.

Akik azokra a hagyományos tanácsokra fókuszálnak, amiket már 20 éve folyamatosan hallunk, azoknál jelentős hiány figyelhető meg az üzleti, stratégiai és pénzügyi készségre vonatkozóan. Ezek a tanácsok a következőket hangsúlyozták: az egyéni feladatokat, amit nekünk kell megtennünk, például, hogyan legyünk határozottabbak és magabiztosabbak, és alakítsuk ki személyes márkánkat, a dolgok, tanácsok a másokkal való együttműködésről, például hogy hogyan reklámozzuk magunkat, szerezzünk mentort, építsünk kapcsolatokat.

A tehetség- és teljesítmény-menedzsment rendszerek a vállalatoknál, általában kevésbé fókuszálnak a vezetés másik 2 alkotóelemére, az üzleti, stratégiai és pénzügyi készség fontosságához viszonyítva.

Minden olyan menedzsernek aki előbbre szeretne lépni jobban kell fókuszálnia arra, hogy fejlesszük és bizonyítsuk a szakértelmünket, hogy megmutassuk, hogy mi értjük az üzleti folyamatokat, a megbízónk céljait, és a saját szerepünket mindezekben. Ez segíti elő az előrelépést a középvezetői szintről, a felső vezetői szintre. De nem muszáj középvezetőnek lenned, hogy ezt megtedd..

 

Mi kell ahhoz hogy a vállalatoknak sikerüljön elérni a stratégiai, pénzügyi céljaikat?

A vezetők fel kell fogják, hogy fontos az, hogy mindenki ugyanabba az irányba evezzen. Más szóval, szükségünk van a stratégiák összehangolására. És a vezetők ezt nagyon jól tudják, mégis tapasztalatunk alapján kevesen gondolják azt, hogy megvan ez a stratégiai összehangolás. Sok vállalatnál a stratégiai pénzügyi célok elérése ezért megkérdőjelezhető. Gyakori szituáció az, hogy a középvezetők egy része nem érti a saját üzlete értelmét, mert nem kapott világos utasításokat, hiányosak a munkaköri leírások, nem értik azt, hogy merre halad a cég, és a saját szerepüket ebben, nem meglepő, hogy növekszik azon vezetők aránya, akik nem magabiztosak a sikerükben, és a  pozíciójukban.

Kategóriák
Énmárka

Kapcsolatok és önbizalom 2.

Mit észlelhetünk?

Izgat minket a technológia, de hagyjuk neki, hogy olyan helyekre vigyen, ahova mi nem is akarunk menni.

A kis eszközeink, amit telefonnak hívnak, mindig ott lapulnak zsebeinkben, és olyan komoly jelentőséggel bírnak pszichológiai értelemben, hogy nem csak azt változtatja meg amit teszünk, hanem azt is akik vagyunk. Néhány évvel ezelőtt, ezt amit teszünk, nagyon furcsának találtuk volna, vagy zavarónak, ám igen nagy gyorsasággal vált hétköznapi dologgá.

Az emberek manapság már gyakran emaileznek vagy sms-eznek vállalati gyűléseken. Facebookoznak az órákon , előadásokon, vagy tulajdonképpen bármilyen elfoglaltság alatt. A szülők is sms-eznek ebéd, és vacsora közben, közben pedig gyermekeik arról panaszkodnak, hogy nem foglalkoznak velük eleget. Ugyanakkor ezek a gyerekek nem adják meg egymásnak a kellő figyelmet.

Miért is számít mindez?

Azért fontos, mert jelenleg fejjel megyünk a falnak. Abban az értelemben, ahogy egymáshoz viszonyulunk. Abban az értelemben is, ahogy magunkkal bánunk. Kezdünk hozzászokni egy újabb létformához: a társas magányhoz. Mindent akarunk, de közben semmit sem. Magunk akarjuk eldönteni hogy ide, vagy oda menjünk, mert az a legfontosabb, hogy mi dönthessünk. Tehát, el akarsz menni arra a gyűlésre, de csak arra akarod fordítani a figyelmedet, ami téged érdekel. Van, akinek ez megfelel, de az is előfordul, hogy elrejtőzünk egymás elől, még úgyis, ha közben folyamatosan tartjuk a kapcsolatot.

 

Mi a baj a beszélgetéssel?

Amikor arról kérdezik az embereket, hogy: „Mi a baj a beszélgetéssel?” Azt válaszolják: „Na majd én elmondom, mi a baj vele. Az, hogy sok embernek nincs ehhez önbizalma, mert valódi időben játszódik le, és így nem tudod uralni, hogy mit fogsz mondani.” Tehát ez a lényeg! Sms, email, posztolás, az összes ilyesmi lehetővé teszi azt, hogy úgy nyilvánuljunk meg, mint amilyenek lenni akarunk! Kijavíthatjuk, beleértve azt is, hogy akár ki is törölhetjük, ami pedig azt jelenti, hogy retusálhatjuk az arcunkat, a hangunkat, a testünket — nem kicsit, nem nagyon, csak amennyire kell.

 

Az emberi kapcsolatok – és az önbizalom

Az emberi kapcsolatok gazdagok, de ugyanakkor zavarosak is. Ezt tisztítjuk a technológia segítségével. Amikor ezt tesszük, feláldozzuk a társalgást, a kapcsolódás érdekében. Rövidre vágjuk magunkat. Idővel pedig megfeledkezünk arról, hogy mi is az a valódi törődés.

Újra és újra azt halljuk, „Inkább írok, mint beszélek” és emiatt csorbul a személyes kommunikációnkba vetett önbizalmunk. És közben meg azt látjuk, hogy az emberek annyira hozzászoktak ahhoz, hogy röviden, gyorsan kiszálljanak a valódi beszélgetésekből, annyira hozzászoktak ahhoz, hogy kevéssel is beérik, hogy már majdnem ott tartanak, hogy hajlandóak lennének szinte eltekinteni mindennemű emberi kapcsolattól! A Waze és a Google Maps túlzott használata miatt csorbul a tájékozódási képességeinkbe vetett önbizalmunk.

 

Robotokat fejlesztenek, amiket társasági robotoknak nevezünk. Ezeket kifejezetten arra építik, hogy partnereink legyenek. Ennyire elveszett volna a bizalom, hogy egymás parterei is lehetnénk? A robotok nem képesek az együttérzésre, nem ismerik a halált, a szeretetet, nincsenek tudatában az életnek.

 

Mi az oka annak, hogy ide jutottunk?

A technológia ott csíp minket fülön, ahol a legsebezhetőbbek vagyunk. Magányosan élünk, félünk az intimitástól. Ezért a közösségi oldalaktól kezdve a társasági robotokig mindent bevetünk, ami egy kicsit is ad a társasági érzésből.

Ezek a kütyük a zsebeinkben hatással vannak a szívünkre, és az elménkre. 3 önbizalmi fantáziánkat is kielégítik. Az első, hogy magunk fogjuk tudni irányítani a figyelmünket. A második, hogy mindig meg fognak hallgatni. A harmadik pedig, hogy soha többet nem kell egyedül lennünk. Mert abban a pillanatban, ahogy az emberek magukra maradnak nyugtalanná válnak, és elkezdnek pánikolni. Gondoljunk csak azokra, akik mondjuk sorban állnak a boltokban, vagy a piros jelzőlámpánál várakoznak. Ezekben a pillanatokban „Magunkra maradunk” és elkezdünk kapcsolódni.

 

Mire használjuk a kommunikációs technológiát?

Arra, hogy meghatározzuk önmagunkat azáltal, hogy megosztjuk érzéseinket, illetve gondolatainkat. Rengeteget posztolunk manapság a közösségi oldalakra, és nagyon sok felesleges álbarátokat szerünk internetes felületeken. Ezzel is a magány érzését próbáljuk magunkban elnyomni.

 

Mikor válunk elszigeteltté? (szeparációs szorongás, és önbizalom)

Induljunk ki abból, hogy az egyik legnagyobb félelem, és szorongás a szeparációs félelem. Azt a paradoxont kell feloldanunk, hogy az ember evolúciósan együttműködésre van bedrótozva. Bármelyikünk egyedül elpusztulna. Emellett a paradoxon az, hogy ki kell fejlesztenünk magunkban az egyedüllétre való képességet. A magánynak is van egy célja, ami az, hogy megtaláld önmagadat, aminek segítségével utána megtalálhass másokat, hogy valódi szeretet, kapcsolatot alakíthass ki.  Ha nincs meg bennünk az egyedüllétre való képesség, másokhoz fordulunk azért, hogy enyhíteni tudjuk a szorongásunkat. Ilyenkor nem vagyunk képesek arra, hogy ezeket a személyeket értékelni tudjuk a saját valójukban. Ez olyan mintha pótalkatrészt használnánk. Abba az álomba ringatjuk magunkat, hogy a felületes, és folyamatos kapcsolattartás eredménye az lesz, hogy nem leszünk magányosak. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Kezdjünk el úgy nézni az egyedüllétre, mintha egy jó dolog lenne. Adjunk neki egy lehetőséget.  A paradoxon az, hogy ameddig nem vagyunk képesek egyedül lenni, addig magányosak leszünk.

A kommunikáció szépségei

Mutassuk meg gyermekeinknek is, hogy milyen értékes dolog a kommunikáció. Teremtsünk helyet a beszélgetéseknek, (például konyha) egy közös ebéd, vagy vacsora alatt, és beszélgessünk. Tegyük ugyan ezt a munkahelyünkön is. Tényleg nagy szükségünk van arra, hogy igazán egymásra figyelve meghallgassuk egymást.