Labdarúgás és üzleti pszichológia

Foci és a cégek… hogy fér össze a kettő?Közismert az, hogy nagyon sok ember szeret hivatkozni a futballra, akár pozitív, akár negatív példaként.

Szerintem a fő kérdés az, hogy mit taníthat nekünk általában a sport, (különösen a futball) az életről, a versenyről, sikerről, a tehetségről, kitartásról és a csapatmunkáról?Nekem mondták már azt: “attól tartok, hogy nem túl sokat”. Szerintük a sport nem jó példa az üzleti élet számára, és azok a vezetők, akik csapatuk építése közben a focira gondolnak, azok  gyakran fognak csalódni Szerintük a sportban a verseny, és az üzleti siker logikája teljesen más, mert a fociban érvényes zéró összegű verseny gondolata (hogy nekem nyernem kell, neked pedig veszítened) egy régóta fennálló üzleti korszak emléke. Az igaz, hogy minden iparágban több nyertes van, de az is igaz, hogy pl. a telefon iparágban 3-4 csúcsszereplő van.

A szkeptikusok szerint, a sportban a csapatmunka olyan játékosok között van, akiknek karrierje rövid, és akiknek bármelyik csapathoz fűződő hűsége csak addig tart, ameddig szerződéseik érvényben vannak. Szerintük egy edző feladata az, hogy ordítson, fenyegessen, és maximális erőfeszítést kapjon azoktól a játékosoktól, akik nem is túl lojálisak az adott csapathoz. Az igaz, hogy azok a szervezetek, amelyek hosszú távon építkeznek, és amelyek remélhetik, hogy vonzzák, és megtartják a területükön a legjobb embereket azok olyan környezetet akarnak létrehozni, ahol a kulcsemberek hosszú távon tehetségesek maradnak. Szerintük, a legtöbb futballcsapat, csak zsoldosok gyűjteménye, amelyeket zsarnok irányít.

Még a szkeptikusak is egyetértenek azzal az elképzeléssel, hogy a sport az üzlet is, és azok a legsikeresebb klubok, amelyek hajlandóak voltak tanulni a nagy cégek vezetési, és menedzsment módszereiből.

Sokan a focit túlhypeoltnak, a közönséget primitívnek,  erőszakosnak ítélik meg, és egyenesen értelmetlennek tartják azt, hogy 22 ember rohangál egy labda után 90 percig. A közepesen gyenge teljesítmények, és a kimagasló, akár havi 10-15 milliós fizetésekről szóló hírek, csak növelik a focisták megvetését.

Még azok számára is, akik hangot adnak a labdarúgás iránti ellenérzésüknek, és akik úgy találják, hogy a foci, és az üzlet analógiái bonyolultak, még ők is elismerik azt, hogy ez a vitathatatlanul legnézettebb sport (foci VB döntő nézettség több mint, 1 milliárd tévénéző).

Azt szeretném mondani, hogy szerintem a foci hasonlatai relevánsak lehetnek az üzleti világ esetében, különösen a kemény versenyhelyzetben levő cégek számára. A legtöbb sport, és a legtöbb cég is megköveteli a csapatmunkát, az elkötelezettséget, a kitartást és a proaktív hozzáállást, de most, a futballról fogok írni.

De még előtte kezdjük az elején. Én hokiztam, és „Jégkorongot játszunk, nem golfot” mondta nekünk annak idején Szabó Pista bácsi a második csíkszeredai edzőm. A gyorsan mozgó, folyamatosan változó és eredményközpontú jégkorong szintén nagyon hasonlít a céges helytállásra. A hoki pont ellentéte a golfpályák elgondolkodó, és lassú ütemével. Ezért, a jégkorong az üzleti életben való alkalmazhatóság szempontjából nagyon fontos helyen van.

Azonban, most a labdarúgással foglalkozom, amely a jégkoronggal összehasonlítva számos közös vonással bír. Íme néhány lecke, amelyet e két sportot űzve megtanultam, és ezeket lehet, hogy Te is alkalmazhatod a cégvezetésben.

Leckék, és sport hasonlatok az üzleti életben

1. Összpontosíts az alapokra. A labdarúgásban a védekezés, és a támadás összehasonlítható a céges költségek csökkentésével és a bevételek növelésével. Szórakoztató lehet az öncélú cselezés, vagy a kockázatos védekezés, de ha vereséggel zárul a meccs, akkor ez olyan, mint az üzleti életben a veszteséges év.
2. Tudj pozitívan kapcsolódni magadhoz, és másokhoz. A kockázatkerülés, a passzív- agresszió, és a konfliktusok elkerülése – ezek nem jó tulajdonságok, ha céget vezetsz. A labdarúgás megtanítja a csapatmunkát, és egészséges konfliktusvállalást, és azt is tanítja, hogy ön-azonos legyen, de úgy, hogy másokkal is tudjál együttműködni. Ez azt jelenti, hogy keményen kell küzdeni az ellenfelekkel, be kell rúgni a gólt, de versenyezni kell a csapattársakkal is.
3. Mérd fel az embereid képességét. Vezetőként, mindegyik pozícióra a legmegfelelőbb tulajdonság kombinációval bíró játékost, vagy munkatársat kell választani. Miközben mindenki sztár akar lenni, és berúgni a gólt, az edző ösztönösen tudja, hogy neki, mint vezetőnek, a játékosok álmai helyett, inkább arra kell koncentrálnia, hogy a képességei szerinti legmegfelelőbb pozícióba állítsa be az adott játékost.
4. Mindig készülj a korrekciókra. Azt gondolom, hogy a labdarúgás a folyamatos kiigazítások játékának számít. Igen, van egy előzetes stratégia, de a komolyabb edzők előre számolnak azzal, hogy a dolgok rosszul fognak menni. Erre kell felkészíteni a játékosokat, mert akkor sikeresebben tudják a nehéz helyzeteket megoldani.
5. Bármilyen körülmények között teljesíteni kell. Mint a fociban, mint pedig a céges életben, helyt kell állni, ha esik, ha fúj!!! Gyakran olyan körülményeknek leszünk kiszolgáltatva, amelyeket nem tudunk ellenőrizni, de ez nem lehet kifogás…
6. Az elveidben ne legyél túl merev. „Azt hittem, hogy végig védekeznem kell” – magyarázta egyszer az edzőnek egy játékos, aki hibázott ” Ez a probléma, túl sokat gondolkodsz” – mondja ilyenkor az edző. „igen azt beszéltük meg, hogy a védekezés az első, de a taktikai utasítás mellett reagálj ösztönösen és támadj ha kell.”

Hálás vagyok a labdarúgásnak, és a jégkorongnak azért, hogy a félelmek elleni küzdelemre ösztönöz, elkötelezettséget feltételez a kiválóság iránt, és kitartást minden körülmények között. Ezek a tulajdonságok a sportban, és az üzleti életben egyaránt fontosak, és számtalan más ember számára az üzleti életben. És a jó hír az, hogy ez attól függetlenül így van, hogy a focit szereted-e vagy sem.

Hajdu Zoltán