Mentális felkészítés a sportban 1.

A mozgás és a mentális hatások

A mozgásnak, mint tudjuk, feszültségoldó hatása van. Az intenzív testmozgás hatására megfeledkezhetünk a gondjainkról. A mozgás biokémiai alapja: endogén opiátok termelődnek a szürkeállományban, ezáltal a mozgást végző ember derűsebb lesz. Mozgás hatására a testünk endorfinokat kezd el termelni, ami segíti a testedzés fenttartását.

Akik gyakran sportolnak, vagy valamilyen sportágat űznek, már rövid ideig tartó tétlenség után rosszul érzik magukat, és hiányérzet alakul ki bennük. A sportolás hasonló függőséget válthat ki, mint az alkohol, illetve a dohányzás. Ha elmarad a napi megszokott testedzés, hiányérzet alakul ki testünkben.

Az identitás azt jelenti, hogy a testünk, és a szokásaink alakítása hozza létre a személyiségünk önazonosságát. Azok az emberek, akik sikeresek akarnak lenni, több területen is próbálják erősíteni magukat, ennek az első állomása a testedzés, a test ideálissá fejlesztése. Az élsportolók is erre törekednek.

Az élsportolóknak  az a céljuk, hogy olyanná alakítsák testüket, amilyenre a legtöbb ember csak vágyakozik, de soha sem tudja elérni.

A siker, és a helyes célkitűzés a csapatban

A csapat edzőjének fontos tudnia azt, hogy ne az eredményt, illetve az érem színét határozza meg. Sokkal előrébb viheti a csapatot azzal, ha konkrét  feladatokat jelöl ki, a taktikai, és a technikai célkitűzést helyezi előtérbe. Ezáltal csökkentheti a sportolók szorongását, mivel nem a végleges eredményre figyel, hanem a meccs közbeni taktikákra, részfeladatokra. Ha a helyezéseket latolgatja, sokkal nagyobb terhet rak a sportolókra, ezáltal valószínűbb lesz az, hogy a meccs végkimenetele nem lesz eredményes, a sportolók szorongásából, félelmeiből adódóan. Ráadásul, ez vezethet az edző hitének megingásához is.

A csapatot, mint egységet, a következő elemek teszik ki.: pozíciók, szerepek, normák, közös cél,a  mi-érzés, a napi interakciók.

A csapattagoknak adott pozíciójukban betöltött szerepe alapján a következőekre kell figyelniük: Miért vagyok ebben a csapatban? Mit szabad, és kell megtennem? Mit tudok megtenni? Hogyan kell tennem?

A csapatnorma az a közös hit, hogy a csapat elfogadja a szabályokat, ez belső biztonságot ad a sportolónak. A normák növelik a csapat egységét is.

A csapatok közösen küzdenek egy bizonyos célért, amit egyedül nem tudnak elérni. Ez az erő, a közös cél, ami a legfontosabb közösségteremtő eszköz. 4 db fázisa van a csapatfejlődésnek. Az első, a megismerkedés, a második a konfliktusok kialakulásának szakasza, a harmadik a megerősítés, vagyis a konfliktusokat felváltja az együttműködés, a negyedik pedig a teljesítés, valamilyen közös cél elérése.

Akkor tud a csapat sikeres lenni, ha kialakul egy hierarchikus rend, vagyis mindenki elfoglalja a számára, és a csapat számára legmegfelelőbb pozíciót.

Csak akkor használ a magasabb rangért folyó harc a csapatnak, ha az nem kontraszelektív. azaz a tehetségesebb, kitartóbb, és eredményesebb sportoló emelkedik felül. Szükséges az is, hogy az erősebb pozícióban levők támogassák egymást, emeljék egymás teljesítményét a cél elérése érdekében.

Sokszor felmerül az a kérdés, hogy a csapattagok mekkora részt vegyenek ki a döntéshozatalból. Ez általában attól függ, hogy mi a döntés tárgya, mekkora jelentőségű döntésről kell dönteni.   Minél magasabb szintű egy csapat, annál jobban számít az eredmény. A versengés, illetve a felülkerekedés vágya hatalmas motivációt jelent a sportolók számára. Nézőként is átélhető a versengés élménye, azáltal, hogy az általunk kedvelt csapat győzelemmel zárja az adott meccset, vagy sem.

Nagyon meghatározó a csapat sikere szempontjából a kritikus pillanatokban való együttes helytállás. Kritikus pillanatok , a mérkőzés első és utolsó percei. A fociban jellemző az első gól utáni megnyugvás, ami a figyelem koncentráció csökkenéséhez, illetve fegyelmezetlen játékhoz vezethet. Kritikus pontja a meccsnek a sikertelen labda eladások sorozata is.  Ezeket úgy lehet kiküszöbölni, hogy az ellenfél sorozatos támadásait meg kell törni. Ki kell billenteni az ellenfelet  cserével,  ápolási szünettel, stb.

A sportcoach és a siker

A sportban a lélektan eszközeit az 1950es évektől kezdve használják. Legelőször, egy Dél-amerikai sportcsapatnál alkalmazták a sportcoach szakembert. A hosszú évtizedek eltelte óta jelentős szakkönyvek jelentek meg róla.

Sportcoachhoz kell fordulni, ha az alábbi tünetek jelentkeznek. Pl: a meccs, sporttevékenység feladásának latolgatása, önértékelési zavarok, nagy mértékű szorongás, félelem meccs közben, teljesítménycsökkenés a csapatokban, sorozatos sikertelenség, veszteség, fokozott ingerültség, céltalanság.Ahhoz, hogy a versenyző sikereket, sorozatos győzelmeket érjen el, az alábbiakra van szüksége: Szükségesek emberi, és érzelmi kapcsolatok,támogatások, reális, a képességeihez mért elvárások, kitartás, összeszedettség, önbizalom, önértékelés, illetve az érvényesülési igény.

A sportcoach a beszélgetések során tisztázza a sportoló céljait a sportban, az edzővel való együttműködését, véleményét a saját képességeiről, versenyeken elért sikereit. Sportcoach a felkészítés közben fejleszti a sportoló önbizalmát, úgy hogy például beszélget a sportoló érzelmeiről, mit érez a kritikus helyzetekben, illetve mi az, amire oda kell figyelnie.

A siker, a jó teljesítmény, és a mentális egészség összefüggenek. Ha egy sportoló szorong, rossz a hangulata, az sikertelenséghez vezet. A siker megjósolható az alacsony szorongásból. Probléma esetén az első feladat a versenyzésre ösztönző tényezők megvizsgálása. Egyre gyorsabb, egyre magasabb, egyre erősebb legyek. Ez a kiemelkedés vágya minden élsportolónál fontos szerepet játszik. Több fajta sportolót különböztetünk meg. Van a mindenáron kiemelkedni akaró, aki bármit megtenne azért hogy sikeresebb legyen, ez akár személyiségzavarra is utalhat  és van az átlagosan ambiciózus sportoló.

Az egyik leggyakoribb probléma, az amikor a versenyen, vagy már előtte a sportoló nagy mértékű szorongást, és feszültséget érez, ezáltal nem tud a teljesítményre koncentrálni, vagy ebből kifolyólag mozgása merevvé válik. Előfordul, hogy ez a fesztültség felőrli a sportoló energiáit, ezért kimerülten, erőtlenül fog versenyezni. Az a megoldás ilyen helyzetekben, hogy az izgalmi szintet olyan mértékben csökkentsük le, hogy előnyös legyen a teljesítmény megvalósításához, és elég energiát adjon a győzelemhez.



Vélemény, hozzászólás?

19 − kilenc =