Újévi fogadalmak?

Újévi fogadalmak helyett…

Miért teszünk fogadalmakat és mi ennek az értelme?

1.RÉSZ

Az új év a legtöbb embert számvetésre készteti, ez benne van már a kultúránkban, hisz az időbe vetettség tudata az évfordulókon elszámolásra sarkall bennünket. Ennek egyszerűen hagyományai vannak. Én is visszaemlékeztem a 2019-es évben engem ért csodákra, a nagy győzelmekre és a veszteségekre is. Először azt próbáltam átgondolni, hogy milyen fontos dolgok történtek velem, a szerelmemmel, a nagyfiammal, és a családommal, ami csodaként 2019-ben egy áldott kisfiúval bővült. Azután számbavettem azt is, hogy mik történtek a barátaimmal, a munkámmal, mit értem el idén a saját fizikai és mentális edzéseimmel. Néhányan tudjátok azt, hogy a mostani munkám, a foci válogatottunk mental coachingja, kettős szenvedélyem. Egyrészt szeretek az emberek hibái helyett az erősségeikre figyelve segíteni nekik, másrészt a sport és a foci 1978 óta szenvedélyesen érdekel. Szenvedély ide vagy oda, sikerült hideg fejjel átgondolnom, hogy miben fejlődött és mit ért el a világ legnépszerűbb sportjában a nemzeti válogatottunk? Eltökélten összeírtam már, hogy – személyes véleményem szerint – konkrétan mit és hogyan kell még megtennünk ahhoz, hogy 2020-ban ott legyünk az Európa bajnokságon és (ami 1986 óta álmom), hogy újra a magyarok válogatottjának szurkolhassak a foci VB-n. Az év végi számvetés során, mint sokan mások, én is reméltem:

“Töményebb lettem, igazibb,

hogy a fény s meleg itthagyott.

Minden szervem viaskodik.

Szünetlen diadal vagyok.”

Illyés Gyula “A tél ellen örök forradalomban” című versénél jobban nehéz lenne érzékeltetni az időbe vetettségünk tragédiáját, valamint az ezzel dacoló reményeinket, viaskodásunkat a jobbik énünkért, és a remélt pozitív változásunkért.

A költői emelkedettséget kicsit félretéve, azt javaslom, hogy menjünk vissza az időben egy keveset, mondjuk egy hetet a prózai valóságba. Akár már a karácsonyi ajándékozások és a kiadósabb étkezések befejeztével megfoganhatott bennünk a személyes változtatások igénye. Jó esetben sikerült pihenni néhány napot, miközben jobbnál jobb változási ötletek derengtek fel bennünk, ám a megvalósításukat csakis a Szilveszteri buli után kezdjük el, mondtuk magunknak. A Szilveszter mámorában lehet, hogy még a rossz szokásaink felett aratott diadalokra is gondoltunk, miközben újévi fogadalmakat tettünk. “Mi ennek az értelme?” – mondják azok, akik csak lemondóan legyintenek ránk… “Ugyan minek probálkozol? Tudod jól, hogy úgysem változik semmi, meg amúgy is, a magyarok örök vesztesek….” A szkeptikusok ereje abban rejlik, hogy ők legtöbbször csak a múltbéli tényekben gondolkodnak, ezért nekik könnyebb a dolguk és legtöbbször igazuk is van. Kérdezz meg egy pesszimistát arról, hogy a kiváló múltelemzése után mit tudna egy jobb jövőért, megoldásként javasolni. A pesszimisták a befagyott múltat, a változatlanságot képviselik, és teszik ezt nem középiskolás fokon. Vigyázz velük, mert a pesszimistának, aki nem hisz benned, mindig könnyebb a dolga; ő ritkábban akar dönteni, és/vagy kockázatot vállalva változni. Velük ellentétben állnak azok, akik nem a szkepticizmus gyáva köntöse mögé bújnak, hanem lelkük kardjával küzdeni akarnak a változatlanság fagya ellen:

“Látom a lelkem: itt a fagy;

szemmel látom a lelkemet,

ahogy mellemből ki-kicsap.

Kardként küzd értem, úgy szeret.”

Tehát sokan azért tettünk, teszünk fogadalmakat, mert jó szándékkal reménykedünk fejlődésünkben. Azonban a puszta jó szándék nem elég, értő tudás és kitartás is kell hozzá. Lelkünk mélyén legtöbben sejtjük, hogy csak azon az áron találjuk meg a büszkén vállalható utunkat, ha abbahagyjuk régi, rossz szokásainkat. Sejtjük, hogy az lenne a legjobb, ha szép lassan elveszítenénk önmagunkat – vagyis inkább azt, akit önmagunknak hittünk. Ez azonban félelemmel is jár, amellyel később dolgunk lesz még… Egyelőre állapítsuk meg azt, hogy amennyire motiválónak tűnnek a fogadalmak kimondásukkor, épp oly lehangoló az, amikor később azt látjuk, hogy ezekből kevés vagy éppen semmi sem valósult meg. Hiába a jó szándék, a remény, mégsem lesz elég a kardrántás a változatlanság ellen, mert a magunkról és a világról régóta hitt gondolatainkat új tudással és finomabb módszerrel lehet csak megváltoztatni. Nekem is voltak erősnek hitt módszereim, mint a sok ügyfelem által kedvelt „Hülyeségeim diétája”, de 2014-től kezdve finomabb módszert használok.

Előtte még szeretném elmondani, hogy azok a tisztelt olvasóim fognak a további soraimból a legtöbbet nyerni, akik már néhányszor megszenvedték azt, hogy végül keveset képesek betartani a jószándékú fogadalmaikból. A változtatási küzdelmeink során elkövetett fő tévedésünk az, hogy amikor változtatni akarunk, akkor a megszüntetni kívánt szokásunkat rossznak, az új szokásunkat – több edzés, alkohol/édesség megvonása, egészségesebb életmód stb. – jónak gondoljuk. Ez elsőre logikusnak tűnik, de a későbbiekben kiderül, hogy addig fogunk értetlenül saját „hülyeségeinkkel” szemben kardot rántva küzdeni, amíg nem tudatosul bennünk, hogy valójában a rossz szokásaink mellett is fogadalmat tettünk. Ez a “fogadalomtétel” viszont rejtve történt és nem volt olyan egyértelmű, mint egy újévi fogadalom. 

2. RÉSZ, A FOLYTATÁS

Ezután tovább folytattam a korábban már részben bevált, erős módszereimmel a változtatásaimat. 2008-ban felmondtam a munkahelyemen, az MTV-nél, még többet edzettem és 2008.szeptemberében új HR céget indítottam. Önfejűségem miatt, attól a bizonyos 2007-es beszélgetéstől nekem még kellett 7 év, amíg a sikeres változás titkának megsejtésétől végül 2014.-ben eljutottam az eredményeket hozó „Immunity to change”módszerig.
Ezzel a poszttal és a 2020.júniusában megjelenő könyvemmel szeretném elősegíteni azt, hogy Te ne kelljen éveket kisérletezzél a céljaid eléréséhez szükséges változási próbálkozásokkal.

A céljaink megvalósítását sokban segíti ha értjük a megvalósítás feltételeit, ezért már 2011.-ben támogattam a Making ideas happen(magyarul Megvalósítás) könyvet amely abban az évben a Wall Street Journal bestsellere volt. Ezzel a “Megvalósítás” módszerrel a cégemnél és sok üzleti partnerünknél tudtunk eredményességet növelni, de még ez a jó módszer sem ismertette meg azt a saját ellenerőnket, amely a mélyebb változásoknál lefékezhet minket.

A kutatások és a szkeptikusok is azt bizonyítják, hogy újévkor hajlamosak vagyunk arra hogy, alapos gondolkodás nélkül ígérgessünk magunknak. És ezt január utolsó hetében az emberek 25%-a már be sem tartja, és így elkerülhetetlenül csalódni fog magában. A leggyakrabban megfogadott dolgok közé tartoznak: fogyás, rendszeres sport, káros szenvedélyekről való lemondás stb. Érthetőek ezek a céljaink, azt akarjuk, hogy jobb emberként, új energiával indítsuk az új évet. Az újévi fogadalom sokak számára egy lehetőség, hogy maguk mögött hagyják a lehet, hogy éppen nem túl sikeres elmúlt évüket, s tiszta lappal nézzenek az előttük álló évre. Már a rómaiak is az új kezdet istenét, a kétarcú Janust ünnepelték januárban, akinek egyik arca az óév, másik az újévbe néz. A felmérések azt mutatják, hogy a felnőttek 25-40 százaléka fogad meg valamit az új esztendőre vonatkozólag. A felmérések még azt is mutatják, hogy ezeknek az egyszerű kinyilatkoztatásnak nem sok értelme van, mert január végére már a fogadalmat tett emberek negyede el is felejti, hogy mi volt a fogadalma..

Új évi fogadalmak betartása, tippek és veszélyek:

Ha mégis úgy döntünk, hogy fogadalmat teszünk, akkor érdemes komolyabban venni ezt. Ne a pillanat hevében határozzuk el magunkat, amikor már lecsúszott pár pohárral, és így próbálunk vicceskedve újévi fogadalmakat tenni, hanem kimondás előtt alaposan tervezzük meg, hogyan is akarjuk megvalósítani az új évre kitűzött célunkat. A megvalósulás valószínűségét növeli, ha feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy korábban miért buktuk el a korábbi fogadalmunkat. Sokat segíthet az is, ha nem a pesszimistákkal, hanem olyan emberekkel osztjuk meg a jövőre néző terveinket, akik hisznek bennünk. Ők legalább támogató tanácsokkal láthatnak el, vagy a részvételükkel konkrétan támogathatnak minket. Az is ideális lehet, ha ők is változtatni szeretnének az életükön az újévben, a példa kedvéért eljönnek velünk sportolni. Sokan tudják már azt, hogy mennyire fontos az, hogy higgyünk a képességeinkben. Legyünk kitartóak, és az első akadály felbukkanásakor, ne hátráljunk meg. Amit viszont kevesebben tudnak az, hogy minél nagyobb a célunk, annál nagyobb saját belső ellenállásra számíthatunk. Amint később kifejtem, ez az ellenállás természetes, és hitem szerint segíteni fogok az olvasónak az ellenállás működésének megértésében, és a saját ellenállásának hajtóerővé való alakításában.

Sokak előtt ismertek a sikeres változás szükséges, de nem elégséges feltételei:

1. egy sürgető és fájdalmas kényszer, mint pl. a vesekő, epekő vagy infarktus által kiváltott fájdalmas roham
2. legyen meg az ösztönzés, hogy lásd és érezd, hogy megéri a célod érdekében az erőfeszítés
3. ismerni kell az elérhető, leghatékonyabb megoldási módszereket

Amennyiben a fenti három feltétel csak szükséges, de mégsem elégséges, akkor vajon mi lehet a sikeres változás elégséges feltétele? Szerintem, röviden az Immunis a változásra módszer megtanulása és gyakorlati alkalmazása lehet a sikeres változás elégséges felétele.

Az Immunis a változásra a nagy sikerű „Immunity to change” könyv fordítása, és a belőle kifejlesztett tréning és egyéni coaching már sok esetben hozott változást. Ez a módszer akkor működik, akkor lesz sikeres, ha szóhasználatod újra alkotásával, újra akarod alkotni a gondolkodásod, és az érzelmeid eddigi viszonyát. Főleg a negatív érzelmek, a változásoddal szemben ható félelmeid és a negatív gondolkodás viszonyát.

A korábban minket eszközként irányító erőből, a negatív érzelmeink irányításából, a módszer megtanulása után irányított eszköz lesz. A módszer megtanulása után, már nem a régi elavult gondolkodásod fog elszabadult érzelmeiden keresztül passzív eszköként irányítani Téged. Ehelyett birtokába kerülsz egy olyan megújult gondolkodásnak, amely általad lesz irányított és amely az érzelmeid egy részét, a saját érdekeid szerint kontrollálni fogja. A módszer megtanulásához és használatához mindenképpen szükséged lesz a MEGFIGYELŐ ÉN-edre, mert az ellenállásodat nem lehet csak úgy, simán legyőzni. Hasonlóan az életmentő szervbeültetéseknél használt módszerhez, először kell az emberi test immunrendszerét fokozatosan csökkenteni, majd a beavatkozás időtartamára, a szervkilökődés meggátolása miatt ideiglenesen kikapcsolni. Ugyanígy, a tervezett gondolati változásaidnál, amelyek szószerint életmentők is lehetnek, ki kell kapcsolni a régi gondolkodásmódot. Ez a régi gondolkodásmód, sokszor, akár a pillanatnyi túlélésed szempontjából hasznosnak bizonyulhatott, ezért is nehéz leválni tőle.

Változásmenedzsment-avagy lehet egy adott kor után egyáltalán fejlődni?

Egy viszonylag új, ám alapos, gyakorlati tesztelésen átesett módszert ajánlok mindazoknak, akik szeretnének jelentős javulást elérni akár az egyes kollégáiknál, akár egy munkahelyi  csoportot szeretnének csapatként látni. A gyakorlati hasznosság még nyilvánvalóbb amikor egy sportcsapat eredményeit szeretnék növelni. Két azonnali feltétele van a módszer sikerességének:az első, hogy döntsük el azt, melyik a fontosabb, a rövidtávú eredmény, vagy inkább a hosszútávú tartós fejlődés, amelynek következménye lehet az eredményesség. Második feltétel az, hogy gondolkodj el azon, hogy valójában miért tátonghat szakadék aközött, amit szeretnél és aközt, amit valójában teszel és amit valójában elérsz.. Az Immunis a változásra módszer két megalkotója Robert Kegan, és Lisa Lahey kutató pszichológusként eredetileg azzal foglalkoztak, hogyan alakul és fejlődik az ember gondolkodása, és szellemi komplexitása felnőttkorban. Robert Kegan az új elmélet kidolgozását vállalta, Lisa Lahey az elmélet tesztelését a gyakorlati módszerek kidolgozását. Ők arra jöttek rá, hogy az agyunk még a serdülőkor után is fejleszthető! Megcáfolták azt az elterjedt és tudományosnak számító véleményt, miszerint az agyunk, akárcsak a testünk, a fiatal felnőttkor elmúlta után már nem „fejlődik” tovább. Ők azt találták, hogy felnőtt kutatási alanyaik közül néhányan a gondolkodásuk egészen új sémáit és újszerű műkődését képesek kifejleszteni magukban. Számukra nyilvánvalóvá vált, hogy amikor az emberek ténylegesen fejlődtek, akkor a folyamat mindig ugyanabban a sorrendben zajlott le. Minden új szellemi szint fokozatosan döntötte le az előző szint korlátait. Azt is sikerült bebizonyítaniuk, hogy az egyes minőségi előrelépések eredményeként az adott ember nemcsak jobban látja a világot és saját magát, de hatékonyabban cselekszik is. Tudni akarták azt, hogy vajon az ilyen fejlődés csupán a szerencse és a véletlen műve, és kevésbé múlik rajtunk, vagy tényleg lehet egy jó módszerrel segíteni az embereket abban, hogy fejlődjenek. Az értelemkeresési szükségletünk már régóta bizonyított tény, de a kutatók tovább mentek. Ők az emberi megértés modelljét akarták felvázolni: azt, hogy a környező valóságról hogyan alakul ki a saját elménkben egy adott valóságkép és mi változik meg benne, amikor tovább fejlődünk. Sok mindenre fény derült – elsősorban arra, mi az az ún. „fő indíték”, ami miatt a szellemi fejlődés adott szintjén reked az ember. Felfedeztek egy fontos okot, amelyet „a változással szembeni immunitásnak” neveztek el. Ez a korábban rejtett erőt azonosították, amely erő hatékony módon védekezik a változás ellen. A változás paradoxona az, hogy ezekről a változásokról pontosan tudjuk, milyen fontosak, és akarjuk is ezeket például a fogyást, a bátrabb kommunikációt, vagy a sikert egy adott sportban, mégsem érjük el. Ez a változással szembeni immunitás csak a meglévő értelemkeresési, megértési sémáinkat szereti, de azokat nagyon. Az új módszerrel az emberek fel tudják tárni azokat a mélyben megbújó motivációkat és hiedelmeket, amelyek eddig visszatérően meggátolták őket a változásaik sikeres végrehajtásában.

„A változás bennem kezdődik el” Technikai vagy adaptív ez itt a kérdés..

A módszer megtanulása után, ügyfeleinktől render mi is olyan visszajelzéseket kapunk mint a módszer felfedezői: „Erre aztán igazán nem számítottam!”, „Ebből három óra több eredményt hozott, mint 1 év terápia!” Szerintem az ügyfeleink nemcsak a Lahey és Kegan által kidolgozott “Immunis a változásra” módszertől döbbentek meg, hanem attól, hogy az új ismereteik milyen egyértelműek, milyen erőteljesek és milyen gyorsan elsajátíthatók. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy az ismeretek és a gyakorlati megvalósítás között mekkora szakadék tátong. Ez olyan konkrét célokra vonatkozik, mint például feladatokat jobban delegálni, vagy a munkatársaknak vezetői visszajelzést adni, vagy a mérkőzéseken olyan eredményt elérni, amelyekre a játékosok büszkék lehetnek. Az “Immunis a változásra” módszer megalkotói  kétféle kihívást különböztetnek meg, és ezeket „adaptív” és „technikai” kihívásoknak nevezték el. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy bizonyos személyes változást igénylő célokhoz – főleg azokhoz, amelyekről tudjuk, hogy muszáj megvalósítanunk, de valamiért mégsem mennek – az kell, hogy mi magunk „felnőjünk”.Ahhoz, hogy elérjük a célunkat, alkalmazkodnunk, adaptálódnunk kell. A szerzők felépítettek egy olyan jól működő tanulási módszert, amellyel az ellenállásunk egyértelmű diagnosztizálását, és eredményes legyőzését valósíthatjuk meg. A kutatók láthatóvá tették az eddig láthatatlan ellenállást, így, a minket kontrollálatlanul  irányító negatív érzelmekből, és negatív gondolatokból általunk irányított gondolatok és érzelmek lesznek. Lahey és Kegan úgy vélték,  hogy a konkrét adaptív kihívások teljesítéséhez kulcsfontosságú, hogy az ember képes legyen belépni a saját gondolkodásának világába, és átformálni azt. Az “Immunis a változásra” könyv olvasóiban vagy a tréning lehetséges résztvevőiben természetesen kételyek merülhetnek fel: „Biztos, hogy segít ez nekem abban, hogy elérjem a kitűzött célomat, és eljussak oda, ahova szeretnék?” „Ettől majd bátrabban fogok kommunikálni?”, „Ettől majd jobban tudom delegálni a feladatokat?” „Ettől tényleg sikeresebb leszek az élsportban?”stb.

Az „Immunis a változásra” tréning, és a módszer megnyugtató üzenete

Az emberek igenis képesek megváltozni –az emberek (még a felnőttek is!) képesek jelentős fejlődésre életük főbb területein, ahol korábban számtalanszor nekiveselkedtek a változtatásnak, de mindig kudarcot vallottak. Tehát a felnőttek is képesek egyre komplexebb mentális rendszereket kialakítani – hasonlóan ahhoz, ahogyan serdülőkorból a felnőttkorba átlépő fiatalok agya átalakul, és kialakul bennük egy tisztább, felelősebb, és kevésbé egocentrikus világfelfogás. Akik próbáltak már fogadalmakkal, vagy anélkül, de végül mégis  sikertelenül változtatni az életükön, vagy másoknak próbáltak segíteni ugyanebben, ők mindenképpen olvassák el az „Immunis a változásra” könyvet. Akkor fog a módszer beválni, ha el is végzik a könyvben előírt gyakorlatokat. Ugyanezt kérjük azoktól is részt szoktak venni az “Immunis a változásra” tréningjeinken, mert ezt tényleg olyan mint a sport, nem elég beszélni róla, csinálni kell és működik. Főleg azoknak a menedzsereknek, vezetőknek, élsportolóknak, edzőknek ajánlom a módszert akiknek a személyes fejlődés, a csapatuk fejlődése fő prioritásuk. De, vigyázat.., a módszer alkalmazása előtt beszéljen “kezelőorvosával”, mert mellékhatásként erős munkahelyi és sportbani teljesítmény növekedés várható.

A változás nehézségei helyett

A fejlődés és a változás nehézségeiről egyetlen vezetőt, és coachot sem kell győzködni. Ezért a tréningjeink résztvevőinek sincs szüksége arra, hogy valaki azt szajkózza, milyen nehéz változni. Mindenki tudja, hogy változni nehéz, de azt eddig nem értettük, hogy miért nehéz és azt sem értettük, hogy mivel könnyíthetnénk meg a saját dolgunkat. Sok magyarázat született már arra, miért olyan nehéz véghez vinni változásokat, és ezek az érvek, bár egyes esetekben igazak, általánosságban mégiscsak gyengék. Talán nem elég sürgető ez a kényszer? Vagy a megfelelő ösztönzés hiányzik? Vagy nem tudjuk biztosan, mit is kellene másként csinálni, mert nem ismert számunkra a sikeres minta.

Valóban fentiek lennének az elsődleges akadályok, amelyek útját állják a változásnak bennünk, a körülöttünk élőkben, és a velünk dolgozókban? A Harvard kutatói egy orvosi kutatásból megtudták, hogy hiába közli a kardiológus a magas kockázati csoportba sorolt vagy infarktuson átesett pácienssel kertelés nélkül, hogy meg fog halni, ha nem változtat az életmódján(étkezés, mozgás és dohányzás terén).Mégis hétből csak egy beteg lesz képes végig vinni a szükséges változtatásokat. Hétből egy! Pedig biztos, hogy a másik hat is életben akar maradni, gyönyörködni szeretne még jó néhány naplementében, és szeretné látni, ahogyan felnőnek az unokái. A kényszerítő erő tehát megvan. Ennél jobb ösztönzőket keresve sem találni! Az orvos pedig pontosan megmondta, min kell változtatniuk. Mégsem képesek rá. Ha az emberek azokat a változtatásokat sem képesek véghez vinni, amelyeket nagyon szeretnének, mert az életük múlik rajta, akkor hogyan várhatnánk el a vezetőktől, coachoktól és sportcoachoktól – dolgozzanak bárhol, bármilyen szinten –, hogy sikeresen segítség ügyfelük változásának folyamatát amikor egy vállallati cél és a várható haszon korántsem akkora mint az előbbi betegek szívinfarktus utáni életben maradása? Egyértelmű az, hogy új nézőpontból kell megközelítenünk a kérdést: Vajon mi gátolja, és mi segíti elő a bennünk zajló változásokat? Ahogy a szívbetegek esetében, úgy az erős kihívásokkal szembenéző élsportolókkal, vagy a vezetőkkel és a munkatársaik esetében sem az akaraterővel van az igazi gond. A kutatók szerint az a probléma, hogy az „Immunis a változásra” módszert nem ismerők esetében, három probléma miatt, nagyon távol van egymástól az, amit őszintén, teljes szívvel akarnak és az, amit ténylegesen elérnek.

Mi, a képzéseinkkel segíteni akarunk azoknak, akiknek van belső igényük a fejlődésre, nyitottak arra, hogy gondolkodásuk fejlesztésével elérjék azt, amire képesek és hajlandók ezért naponta erőfeszítéseket tenni.

A HÁROM ALAPVETŐ PROBLÉMA

Az „Immunis a változásra” könyv, és módszer kiindulási pontja három, igen fontos probléma.

Az első:a szakadék

Épp a fent említett szakadék – vagyis az, hogy noha egyre inkább tudatában vagyunk a változás szükségességének, mégsem tudjuk, hogy valójában mi tart vissza tőle. Ezért a belső ellenállás megértésének hiánya miatt, lehet, hogy mi is szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy valójában mennyire tud megváltozni valaki – önmagunkat is beleértve.

A második, a tréningek hatékonysága:

A probléma az, hogy szinte minden vállalat, vagy sportszervezet évről-évre egyre több kihívással, és lehetőséggel kerül szembe, ezért rengeteg értékes erőforrást – együttesen sok milliárd forintot és rendkívül sok munkaidőt – invesztálnak abba, hogy megpróbálják fejleszteni az embereik képességeit. Ez nem kis összeg, hiszen csak a magyar tréningpiac nagysága 15 milliárd forint és a globális tréning piac is jelentős 366, 2 MRD USD , ez kétszerese a magyar GDP-nek. https://www.statista.com/statistics/738399/size-of-the-global-workplace-training-market/. Fenti jelentős kiadások miatt, könnyen eshetünk abba a hibába, hogy a szakmai továbbképzések, személyes fejlődési tervek, vezetői képzések, edzések, teljesítményértékelések, és konzultációk véget nem érő sorából arra következtetünk, hogy a vezetőknek, és a sportolóknak is, a személyes fejlődés lehetőségébe vetett hite, és optimizmusa töretlen. Hiszen, mi másért tapsolnának el minderre ennyi pénzt, ennyi időt és energiát? Az igazság az, hogy míg a személyes fejlődés ilyen mértékű és szervezeti szintű támogatásával kifelé optimizmust sugároznak, addig a lelkük mélyén nagyon is pesszimistán ítélik meg az emberek változásra való képességét… A cégek különösen sok időt, és pénzt áldoznak a visszajelzések összeállítására, kommunikálására, és tréningekre A tréningek résztvevői gyakran lelkesek, és megfogadják, hogy változtatnak mindazon, amin változtatniuk kell, és ehhez még részletes tervet is készítenek. És aztán? Egy év elteltével amikor ott ülnek újra egymással szemben, megnézik a korábbi, és aktuális problémákat, és az látszik, hogy nem sok minden változott…

Valami tényleg nem stimmel a tréningekkel, és pontosan ezért született meg ez az „Immunis a változásra” módszer, és az ebből kifejlesztett tréning. Csattanós válaszként mindazoknak, akik vitatják, tényleg meg tud-e változni az ember, vagy a szervezeti kultúra, vagy egy csapat hozzáállása a sportban. A változások, nem „itt-ott elvégzett csiszolgatások”, és bizonyítékként nem önáltató önértékelések szerepelnek, hanem valódi, külső értékelések. Az Immunis a változás tréning után a  névtelenül leírt visszajelzések ugyanis az emberek legnagyobb kritikusaitól származnak: azoktól, akikkel nap mint nap együtt vannak a munkahelyükön, az edzéseken, és otthon. A tréningjeinket követően az ügyfelek, a munkatársak, a csapattagok, ilyen visszajelzéseket adnak:

„Nem tudom, hogy mit csináltak a sales osztállyal, de megtennék ugyanazt a marketing osztályunkkal is?” (egy multinacionális ügyfelünk)

„Az egész csapat érzi, hogy Andrea másképp kommunikál, nagyon megváltozott: öröm vele dolgozni. A csapat így sokkal eredményesebb. Erre aztán tényleg nem számítottam.” (egy tréning előtti szkeptikus résztvevő)

„A tréning után rábredtem a saját felelősségemre, ezután elovastam a könyvet és végig hallgattam a podcastokat, meglepődtem, mert évek óta most először sikerült valódi beszélgetést folytatnom a főnökünkkel.” (egy tréningrésztvevő)

„Ádám, a korábbi mérkőzéseken nem teljesített ennyire jól, mint most a tréninget követő meccseken, ezáltal sokkal jobb eredményeket ér el a csapatunk” (egy edző)

A tréningjeink résztvevői gyakran elmondják azt, hogy soha nem hallották munkatársaikat ennyire őszintén, ennyire felelősen, olyan dolgokról beszélni, amelyek tényleg valódi változást hozhatnak. A tréningjeinken a fogalmak és a gyakorlatok új generációját kínáljuk azoknak a vezetőknek, sportolóknak, és sportcoachoknak, akik elkötelezettek az általuk vezetett szervezet, vagy a csapatuk fejlődése iránt. Peter Senge Az 5. alapelvi (The Fifth Discipline) című könyvében elsőként ösztönözte arra a vezetőket,  hogy úgy tekintsenek a cégükre mint tanuló szervezetre. Donald Schön a The Reflective Practitioner (Az elmélkedő gyakorló) című könyvében szintén tudatosította, milyen fontos, hogy a munkában, és a sportban is – szó szerint – az agyunkat használjuk. Abban bízunk, hogy a magyar cégek, és magyar sportklubok vezetői a világ más vezetőihez hasonlóan, arra törekednek, hogy a vezetésük alatt álló szervezet folyamatosan tanuljon, fejlődjön, ismerje meg jobban magát. Abban hiszünk, hogy trénerként a vezetőkkel együtt, magasabb szintre emeljük a munkahelyeken, a sportklubokban zajló egyéni, és kollektív tanulást. Enélkül hiába a sok hagyományos tréning, és érthető a panaszkodás, ha a tanulásunk a jelenlegi gondolkodásmódunk keretein belül marad, ha továbbra sem akarjuk a gondolkodásunk megváltoztatását. Ez elvezet a harmadik, és egyben utolsó problémakörhöz.

A harmadik, a vezető és az elhanyagolt csapat fejlesztés..:

A vezetőfejlesztés korábban meg nem oldott problémáira Lisa Lahey és Robert Kegan megoldásokat dolgozott ki. Az előbb említett Peter Senge és Donald Schön a Massachusets Institue of Technolgy-ról sok vezetőt győztek meg arról, hogy a tanulást, és a tanítást a vezetők fő prioritásaként kezeljék.

Ennek még soha nem volt ekkora jelentősége, mint manapság, amikor a vezetők már látják a 2020.-ra vonatkozó nagy elvárásokat, és a fokozódó nyomás miatt a vezetők olyasmire kérik az embereiket, amire azok vagy képtelenek, vagy nincsenek alaposan felkészítve, vagy amire gondolkodásuk fejlettségét tekintve, még nem alkalmasak. Az Immunis a változásra módszer bizonyítékai szerint létezik egy óriási tudás-forrás, amelyről jóformán tudomást sem vettünk korábban. Eszerint egy adott vezető és a csapatának tagjai bármely életkorban képes(ek) túllépni jelenlegi értelem-keresésük korlátain. Az eredményeket hozó fejlődés magának a belső “operációs rendszerünknek” az átalakítását jelenti: a viselkedésünk rövid távú megváltoztatása még kevés hozzá. Mindig van valamilyen tervünk, vagy célunk, amit mi akarunk kihajtani másokból vagy magunkból, ugyanakkor van egy félelem a régi én feladásától. És van egy ellen-cél, vagy ellen-terv is, ami minket hajt.  Ezt korábban Carl Gustav Jung a rejtett ÉN, az ÁRNYÉK-ÉN tervének nevezte, Eric Berne pedig az Emberi játszmákban a bennünk levő script(forgatókönyvként) írta le. Ezekről azért fontos beszélni, mert az Árnyékunk romboló céljairól és a rejtett scriptről nem szoktunk tudomást venni. Ezek, amik megakadályozzák, sőt lehetetlenné teszik, hogy képesek legyünk azokat az eredményeket elérni, amelyekre büszkék lehetnénk.. Kegan és Lahey szerint ha nem foglalkozunk ugyan annyit a „fejlesztéssel”, mint a „vezetéssel”, akkor a vezetésfejlesztés mindig csak az általunk hajtott célra, a végeredményre fog irányulni, és soha nem annak az ellentervnek és ellencélnak a megértéséről és uralásáról szól, amik szintén hajtanak minket… Következésképpen az ellencél, és a script megértésének hiánya miatt csak korlátozott mértékben tudtunk eddig változásokat sikeresen véghez vinni.

Az Immunis a változásra olyan utat vázol fel, amely révén jelentősen nőnek az adott csapat képességei és eredményei is – és nem úgy, hogy a régi csapattagokat kirúgjuk és helyettük új embereket veszünk fel, hanem attól, hogy a már meglévő csapattal megismertetjük a változási immunitásukat. Fogadalmak helyett ennek az új ismeretnek a birtokában kezdenek el fejlődésükért dolgozni és így el is fogják érni a céljukat.

Boldog Új Évet és sikeres változásokat kívánok 2020.-ra!

Hajdu Zoltán

(Az „Immunis a változásra” könyv alapján)00