Önbizalom – a beszédünkben

Az emberi hang egy hangszer, amelyen mindannyian játszunk, és amely a legerőteljesebb hang az egész világon. Sokan tapasztalják azt, hogy ha beszélnek, nem figyelnek oda.

Miért van ez?

Hogyan beszéljünk hatásosabban, önbizalommal telve úgy, hogy változást hozzunk a világba? A javaslat az, hogy néhány rossz szokást hagyjunk el. Itt is van a 6 fő bűn, amit beszédünkben ejtünk.

A pletyka

Rosszat mondani egy olyanról, aki nincs jelen, nem egy szép szokás. Ezt mindenki nagyon jól tudja, mégis nagyon sokan csinálják. 5 perc múlva rólunk fog pletykálni az, aki most éppen velünk pletykál.

Az ítélkezés

Mindannyian ismerünk olyat, akik így beszélnek, nehéz egy olyan emberrel beszélgetni, aki tudod, hogy téged is bírál, és ítéleteket alkot rólad.

A negativitás

Ebbe is gyakran beleeshetsz. Nehéz egy ilyen emberrel beszélgetést folytatni. Mint pl. ha beszélgetsz valakivel mondjuk az időjárásról, és te azt mondod neki „szeptember másodika van” erre ő azt feleli „hát nem szörnyű?” Nehéz valakire figyelni, ha ilyen mértékben negatív. A negativitás egyik formája, pedig a panaszkodás. Ez a mi magyar nemzeti sportunk. Panaszkodunk a politikára, a sportra, az időjárásra. A panaszkodás pedig egy fertőző nyomorúság.

A kifogások

Ezt mindannyian ismerjük. Talán mi is voltunk valaha ilyenek. Néhány emberből csak úgy folyik a vádaskodás. Nem vállalnak felellőséget a tetteikért. Egy ilyen emberre is nehéz figyelni.

A túlzás, cifrázás

Ez akár még a nyelvet is lealacsonyítja. Például, ha látunk valamit ami nagyon szuper, azt minek hívjuk? Ez a túlzás persze egyre nagyobb lesz, és hazugsággá is válhat.

Dogmatikus gondolkodás

Ez a tények és vélemények összekeverését jelenti. Amikor ez a kettő egyesül, el kell a fülünk mellett engedni. Valaki úgy bombáz a véleményével, mintha az kőbe vetett igazság lenne. Az ilyesmire is nehéz odafigyelni

Ezeket a dolgokat el kell kerülni. Van 4 erőteljes alap is, amire támaszkodni tudunk, ha azt akarjuk, hogy beszédünk határozott, hatásos, és önbizalommal teli legyen.

Az első, az őszinteség. Igazat mondani, egyenesen, és világosan beszélni. A következő pedig a hitelesség. Egyszerűen csak önmagadat kell adnod. „A saját igazadban állsz” A harmadik pedig a becsületesség. Valóban azt tenni, amit mondasz, azért, hogy az emberek tudjanak benned bízni. Az utolsó, pedig a szeretet. Itt nem a romantikus értelmére kell gondolni, hanem arra, hogy jót akarsz másoknak. Két okból kifolyólag is. Talán nem akarunk teljes mértékben őszinték lenni. Úgy értve „elég rosszul festesz ma reggel” Ezt nem így kéne, hanem szeretettel enyhítve. Másfelől, pedig ha tényleg jót akarunk másoknak, nagyon nehéz közben bírálni is őket. Nem is nagyon lehet a kettőt egyszerre csinálni.

A beszéd jellemzői

Van a hangterjedelem. Tudjuk lokalizálni a hangunkat.  Szóval, ha fent beszélünk a orrunkban, a különbséget hallani lehet, vagy ha lent a torkunkban, akkor is. Ha például nyomatékot akarunk adni, le kell vinnünk a mellkasunkba a hangot. A mélyebb hangú politikusokra hallgatunk, mivel a mély hanghoz erőt, hatalmat, magabiztosságot, önbizalmat társítunk. Ez a hangterjedelem.

A hangszín 

Amilyennek a hangunk hallatszódik. A kutatások azt mutatták ki, hogy a meleg, bársonyos hangokat részesítjük előnyben. Aztán van a prozódia. Ez az éneklés, a metanyelv, amit a jelentés átadására használunk fel. Ez a jelentés az első számú forrás egy beszélgetésben. Nehéz odafigyelni azokra az emberekre, akik mindent csak egy hangon mondanak. Innen jön az „egyhangú” szó is. Van a monotonitás. Amikor például minden mondat úgy végződik mintha kérdés lenne, pedig igazából nem is kérdés, hanem kijelentés. Tempó. Ezzel is nagyon sok mindent ki tudunk fejezni beszédünkben. Például tűnhetünk nagyon izgatottnak, ha gyorsan beszélünk, vagy le is lassíthatunk, ha hangsúlyozni akarunk valamit. Ott van még a csend is. Nem feltétlen van baj akkor, ha van egy kis csend a beszélgetésben. Nem kell töltelékszavakkal kitölteni. Hangerő. Nagy izgatottságot lehet mutatni a magas hangerő használatával. Vagy éppen lehetünk halkak, ha azt akarjuk hogy nagyon figyeljen ránk a beszélgetőpartnerünk. Túlzásokba nem szabad esni. Ráerőltetni a hangunkat a környezetünkre, gondtalan és tapintatlan. Nem szép dolog. Persze mindez főként akkor jön képbe, amikor valami igazán fontosat kell csinálnunk. Talán egy előadást tartani, egy színpadon állva. De lehet szó leánykérésről, vagy kérhetünk épp fizetés emelést.

Milyen lenne a világ, ha mind hatásosan beszélnénk, olyan emberekhez, akik figyelnek ránk tudatosan, egy olyan környezetben, ami a célnak megfelel? Vagy, milyen lenne a világ akkor, ha tudatosan hoznánk létre a hangokat, tudatosan fogadnánk be azokat, és a környezetünket is tudatosan alakítanánk ki? Ez egy olyan világ volna, ahol több önbizalommal teli ember lenne, és ahol mindenki magabiztosan tudna kommunikálni.