- 2019-06-28
- Posted by: Smart Tréningek
- Category: Összes blog, Sportolók mentális felkészítésére, Vállalati tréningek
A sport világából merített analógiákat használni a munkahelyen eléggé megszokott, hiszen jellemzően férfiak uralják az üzleti életet, akik általában rajonganak valamilyen sportért is.
Szeretjük forgatni a szemünket, amikor egy kolléga kiselőadást tart nekünk arról, hogy mit is kellene tennünk a következőkben – mindezt a foci nyelvén, a focis szlengeket használva (“most épp a mi térfelünkön van a labda, ne hagyd elveszni” stb.).
Mielőtt továbbmegyünk, le kell szögeznünk: a sport világából vett analógiák valóban idegenkedést válthatnak ki a dolgozóknak azon részéből, akik egyébként nem rajonganak semmilyen sportágért sem. De az igazság az, hogy értékes tanulságok bárhonnan, beleértve a sportot is, származhatnak. Ami a teljesítmény-menedzsmentet illeti, a szervezett sport egyfajta természetes laboratóriumként is felfogható. Végtére is, hol máshol lehet olyan embereket találni, akik önként lépnek be egy ilyen területre, ahol hatalmas a verseny, a szabályok rendkívül speciálisak,a teljesítmény pedig ennyire egyértelműen mérhető?
Íme, 5 hasznos lecke a sport világából a teljesítmény-menedzsmenttel foglalkozók számára:
- Legyél maximálisan hatékony
A sportban a versenyzőket ugyanazok a szabályok kötik, ami azt jelenti, hogy mindenki folyamatosan törekszik a csúcsteljesítményre. Például, ha a kosárlabda olyan lenne, mint más iparágak, a nagyobb vállalkozások hat vagy több játékossal állnának ki, hogy felvegyék a versenyt az ötfős csapatokkal szemben. Még akkor is, ha az emberek nem teljesítenének jól, egy nagyobb csapatban a puszta létfölény alapján valószínűleg nyernének (gyenge teljesítményük pedig a szőnyeg alá kerülne).
Ez azonban nem lehetséges opció a sportban. Mivel a szabályok szigorúan tiltják, hogy ötnél több játékos lépjen a pályára, a kosárlabda csapatoknak a lehető leghatékonyabbnak kell lenniük ötfős csapataikkal.
A sportban a gyengeség jelenti a választóvonalat a nyertes és a vesztes között. Tehát, ahelyett, hogy minél több külső segítséget szereznének, a sportolók kénytelenek felismerni gyengeségeiket és dolgozni annak javításán. Például, ha egy teniszező fonákja nagyon gyenge, nincs más választása, addig kell dolgoznia az ütésén, amíg az kellően meg nem erősödik. Ellenkező esetben minden ellenfelük ki fogja használni ezt a hibát, és úgy üti a labdát, hogy a másik veszítsen.
Ha ezt az elvet a munkahelyre alkalmazzák, hamar napfény derül arra, hogy ki teljesít alul. Ha a teljesítmény-menedzsment erőfeszítései nem képesek a gyengeségek feltárására és a javulás módjainak kidolgozására, akkor biztosan mondhatjuk, hogy az erőfeszítések nem hatékonyak.
- Folyamatosan fejleszd magad
A sportban a trénerek nem engedhetik meg maguknak, hogy rendellenes eredményeket produkáljanak. Inkább a játék vagy a mérkőzés során folyamatos coachingot kell biztosítaniuk, hogy a csapatuk nagy eséllyel induljon a győzelemért. A kihívások gyorsan és agresszívan jelentkeznek a sportban – általában versenyképes ellenfelek formájában -, az eredménytáblák pedig tökéletesen világossá teszik, ha sikerül vagy nem a győzelem.
Nem csak az állandó edzés lehetővé teszi az edzők számára, hogy időben kijavítsák a problémákat, hanem azt is lehetővé teszi számukra, hogy hamar felismerjék az erősségeket, és ösztönözzék a sportolókat, hogy ezekre összpontosítsanak. Az edző útmutatása nem feltétlenül magas szintű stratégia. Néha a legjobb dolog, amit egy sportoló hallhat, egyszerű bátorító szavak. A megfelelő kontextusban és időzítéssel, pl.: „Húzz bele! ”, minden sportolónak szüksége van egy adott pillanatban.
A folyamatos coaching másik alapvető eleme a gyakori visszajelzés. Ezek nemcsak lehetővé teszik a vezetők számára, hogy gyorsabban növeljék a munkavállalók teljesítményét, de érezteti a munkavállalókkal, hogy vezetőik törődnek velük. Tény, hogy a tanulmányok azt mutatják, a jövő munkaereje rendkívül fontosnak tartja a gyakori visszajelzéseket; illetve azt is elvárják, hogy a vezetők a coachingot és a menedzsmentet is biztosítsák. Azok a napok már réges-rég elmúltak, amikor, amikor az alkalmazottak megelégedtek az évente egyszeri teljesítmény-értékelésekkel. Akár rendszeres értékelésről, akár állandó „coaching” programról legyen szó, az alkalmazottak folyamatos teljesítménymenedzsment- programot várnak el.
- Építs egy jó csapatot
A sportban, mint sok más területen, a tehetséget gyakran pótolhatatlannak, kritikus fontosságúnak tartják. Egy bizonyos ponton túl azonban a sikeres csapat inkább a megfelelő tehetség megtalálásával foglalkozik. Csapatsportok esetében nem elég csak megtalálni a legtehetségesebb sportolókat és naponta egyet leigazolni. Minden edző egyetért abban, hogy egy jól működő csapat képes legyőzni azt a csapatot, amelyikben bár több a nagy tehetség, mégsem jó az együttműködés.
A teljesítmény-menedzsmentben fontos, hogy ne csak azt értékeljük, egy alkalmazott hogyan jár el egyénileg, hanem azt is, hogy hogyan viselkedik a csapaton belül. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor érdemes egy alkalmazottat egy másik csapatba helyezni, ahova jobban be tud illeszkedni – vagy egy tehetséges, de mérgező hangulatot teremtő alkalmazottat eltávolítani. Ehhez azonban egy szélesebb szemszögből kell néznünk a csapatokat.
- Gondolkodj hosszútávban
Azok a sportcsapatok, akik nem hosszútávban gondolkodnak, bajba kerülhetnek. Valójában a rövid távra való összpontosítás üzleti szempontból meglehetősen kockázatos lehet, még ha viszonylagosan rövid távú időtartamról is beszélünk.
Nézzük ezt a meglepő tényt: a nagyobb amerikai sportligákban az a csapat, amelyik egy adott szezonban a legtöbbször nyert, soha nem tudta megnyerni a bajnokságot ugyanabban az évben. A rövid távú győzelemre való fókuszálás a hosszú távú célok figyelembevétele nélkül visszavethető lehet, és mivel nehéz lenne olyan sportcsapatot találni, amelyik inkább rendszeres szezont nyerne, mint a bajnokságot, ez egyértelműen nem jó irány.
Ugyanez a helyzet az üzleti világban. A teljesítmény-menedzsment programoknak előre kell gondolkodniuk, és úgy kell tervezniük, hogy mindez összhangban legyen a munkavállalók teljesítményével és a hosszú távú üzleti célokkal.
- Használd ki az erőforrásokat
Szerinted mi történne, ha egy professzionális teniszező egy régimódi, fából készült ütővel és kopott Chuck Taylor cipőben jelenne meg egy fontos mérkőzésen? Vagy ha egy profi futó az ideje többségét a földszinti futópadon tölti? Horribile dictu,ha egy profi kosárlabdázói cigarettázik és sört iszik egy játék előtt? A sportvilág annyira nagy a versengés, hogy már annak a puszta gondolata, hogy esetleg elavult felszerelést vagy régimódi egészségügyi szokásokat alkalmazzunk, nevetséget keltő.
A sportvilág az erőforrások megszállottja. A legkiválóbb sportolóknak rendelkezésre állnak saját sporteszközök, személyi edzők, sőt esetenként testreszabott diétákkal és az ennek feltételeit biztosító szakácsokkal is rendelkeznek. Mivel a sportban egyértelmű, hogy ki áll nyerésre vagy éppen vesztésre, a teljesítmény mindig szem előtt van, így létfontosságú, hogy rendelkezésre álljanak azok az erőforrások, amelyek a veszteségből győzelmet teremtenek.
És bár néha a sportvilág eltúlozza az erőforrások használatát a versenyelőny megszerzéséhez, az üzleti világ tanulhat ebből a mentalitásból. A szervezetek gyakran elavult módszereket használnak a teljesítmény felmérésére – mivel veszteségeik nem azonos mértékűek, vagy egyszerűen elakadtak a múltban. Bár a teljesítmény-menedzsment világa már kellően fejlett, sok üzleti vezető még mindig fa ütővel és elhasználódott Chuck Taylors tornacipőben próbálja felmérni az éves teljesítményt.
Plusz egy tipp:
Függetlenül attól, hogy elszántságnak, kitartásnak, állhatatosságnak, vagy egyszerűen egy bevált gyakorlatnak nevezzük, számtalan történet a sportban azt tanítja nekünk, hogy ha elég keményen dolgozol, akkor a legjobb lehetsz bármiben, amiben szeretnél. A folyamatos fejlődésnek ugyanazok az elvei, mint a teljesítmény-menedzsmentnek, amelyek eszközként szolgálhatnak a saját fejlődésünknek.
Folyamatosan dolgozni kell magunkon, és sosem szabad feladni. Hogy egy néhai kosárlabda-edzőt,, Jimmy Valvanót idézzünk: „Ne add fel; soha ne add fel.”
