Szerző: robertina

Funky falu:

A mai kor a több kora. Több a választás. Több a fogyasztás. Több az élvezet. Több a verseny. Több a lehetőség. Beléptünk a mértéktelenség világába. Eljött a bőség kora. A Seiko több mint 5000 féle órát gyárt. A Disney minden 5 percben piacra dob egy új terméket (filmet, CD-t, képregényt stb..). A túltermelés 3 kulcstényezője: a piacok növekedése, a mértéktelen túlkínálat és a technológiai haladás (egyre olcsóbb, gyorsabb, kiterjedtebb kommunikáció). A dereguláció és a kereskedelem liberalizálása rászabadította a piaci erőket szinte minden emberi tevékenységre. A századfordulón a világ lakosságának 10-15%-a élt piacgazdaságban. A hetvenes években ez az arány 40% körül volt. Jelenleg 90% környékén tartunk. Bármi lehetséges. Ha van elég pénzed.
A második világháború után új munkahelyek, termékek, szolgáltatások jelentek meg. Minden és mindenki a vállalatoknak volt kiszolgáltatva.. Ez volt a tömeggyártás kora.. Már nincs szükség arra, hogy a cégek mindent maguk állítsanak elő. A piacok egyre tökéletesednek, aminek eredménye a totális verseny. Már nem a vállalatok irányítanak, hanem a vevők. Az ellenőrzés hallgatólagosan átkerült a világ több százmillió fogyasztója kezébe.
Ma a legkiélezettebb verseny a figyelemért folyik. Nem lehetsz egyforma másokkal. Mindenkin túl kell tenned és meg kell kaparintani a vevő figyelmét, ha csak egy pillanatra is. Megszületőben van az engedélymarketing fogalma. Tegnap még fizetni kellett az újságokért, a telefonért. Holnap neked fognak fizetni azért, hogy bizonyos újságot olvass, bizonyos Internet szolgáltatót válassz.
Korunk új vallása az idő. Valós idejű társadalomban élünk. Élő adás köt össze minket az egész világgal. Egy pillanatod van arra, hogy felkeltsd valakinek az érdeklődését.”One shot opportunity”Eminem. A funky világra nem keményebb, hanem okosabb munka a megfelelő válasz. A cégek, ellátási láncok, piacok átalakulnak ultra-érzékeny rendszerekké. Akárhol történik változás, azonnal végigfut a rendszeren. A számítógépgyártásban az alkatrészárak hetente kb. 1 százalékkal csökkennek. Ezért a siker kulcsa a készletek információra való lecserélése. Az információ elosztása egyre szimmetrikusabb (a vevő nincs hátrányban az eladóval szemben). Az információs dzsungelben közeledünk a súrlódásmentes kapitalizmus felé. Újra lehetővé vált, hogy megállapítsuk és befolyásoljuk a termékek pillanatnyi árát. Ez a laza árazás. Vehetsz aukción repülőjegyet, csökkentheted a kockázatot opcióvásárlással. A döntés a te kezedben van, mert te vagy a főnök.

Agyalapú társadalom:

Kezdetben voltak a termékek és a szolgáltatások. Aztán a pénz került a középpontba. Ma a pénzről szerzett információ értékesebb, mint maga a pénz. És nemcsak a mennyisége, de a naprakészsége is fontos. A vállalatok milliárdokat költenek arra, hogy információt szerezzenek vásárlóikról. Az információ költsége meghaladja a termék vagy szolgáltatás előállítási költségét.
A tisztán tudást igénylő feladatok aránya rohamos mértékben nő. A Microsoft egyetlen tőkéje az emberi képzelet. Ebben az új világban megfoghatatlannak lenni jó. Ha valamit meg tudsz fogni, az valószínűleg egy fabatkát sem ér. Az agyalapú társadalomban az érzékelés a minden.
Az országok egyre kisebb jelentőséggel bírnak. A „made in”-t felváltja a „made by”. Az számít, ki állította elő, nem az, hogy hol. A Távol-Nyugaton (USA) néhány iparág rendkívül gyorsan fejlődik. A kaliforniai Palo Alto ma 7000 elektronikai és szoftvercég otthona. Ez a gazdaság a tömegszórakoztatás melegágya. Ezzel együtt a jövő nem feltétlenül az USA kezében van. A Világbank becslése szerint a következő évtizedekben a növekedés kb. 50%-a Délkelet-Ázsiában megy végbe. Szingapúr a GDP-je 25%-át költi oktatásra, kutatásra és fejlesztésre. A nyugati álmot már nem 200 millóan kergetik, hanem 3 milliárdan.

Összemosódott társadalom:

Régen a dolgok kategorizációjával csökkentettük a bizonytalanságot. Ma a határok elmosódnak. A változás 3 hajtóereje az internalizáció, a dereguláció és a digitalizáció.
Egyre bonyolultabb kapcsolati hálók alakulnak ki. A termelés és fogyasztás egybeolvad. Kialakul a „termasztás” (termelés-fogyasztás). Az amazon.com-on nyíltan irányíthatjuk véleményünkkel a versenyt. A termékek és szolgáltatások közötti kapcsolat is szorosabbá válik. Kialakul a „tergálás” (termék-szolgáltatás) és a „szolmék” (szolgáltatás-termék) fogalma.  A McDonalds Happy meal menüje termék  vagy szolgáltatás?
A munka és szabadidő sem válik már szét élesen. Az összemosódás a társadalom, a szervezetek és az egyén szintjén egyaránt egyre erőteljesebb.

Töredezett társadalom:

A társadalom mindig is töredezett volt. A funky faluban azonban új törésvonalak jönnek létre, alapvetően 3 tengely mentén. Az első a polarizáció.  Régen a föld volt a hatalom alapja, később a tőke került a középpontba. Ma az új szegregáció alapja az oktatás. Egyre nő a szakadék a foglalkoztatottak és a munkanélküliek között. Hasonló folyamat figyelhető meg az idősek és fiatalok között is. A régi társadalmak földrajzi alapon szerveződtek. Ma a funky falu életvitel alapján strukturálódik újra. Az új (virtuális) törzseknek közös nyelve, szokásai, szimbólumrendszere van, ami átível minden geográfiai egységen. Vásárlásaik célja nem csak a szükségleteik kielégítése, hanem ezen keresztül fejezik ki a törzshöz tartozásukat is. A globális tudású munkás, az új elit része magához lojális (individualizáció) és a törzshöz, nem pedig a munkaadójához. Ez itt az „intellektuális zsoldosok villámhadseregeinek” világa.

Kapcsolt társadalom:

Mindenből túlkínálat van, ezért az emberek és szervezetek legfontosabb célja a dolgok újszerű módon történő összekapcsolása. Az összekapcsolás -ha jól csinálják- nem összeadást, hanem szorzást jelent (L’Oréal gyógyszer-divat, Kellogg’s csokoládé, kukoricapehely). A globális többletgazdaságban mindent egy lapra kell feltenni. Elsőnek lenni fantasztikus. Másodiknak lenni még elmegy. Harmadiknak már nehéz, negyediknek pedig esélytelen. A tudás intenzív tevékenységekre szélsőséges méretgazdaságosság jellemző. Az első CD legyártása, méregdrága, a többi viszont már szinte ingyen van.

Szerző: Farkas Éva

Folytatás holnap….

Intézményrendszer:

A változás második hajtóereje az intézményrendszer. Az intézmények világunk alappillérei. Társadalmi struktúrák, amelyeket azért hoztunk létre, hogy stabilabbá és kiszámíthatóbba tegyük a világot. Ezek adják szabadságunk kereteit. A kommunizmus olyan intézményi kísérlet volt, amely megbukott. Nehéz értelmezni a szellemi tőkét egy olyan világban, ahonnan a tőke száműzve van. A kapitalizmus szociál-liberális változatában Európában erős az állam szerepe, és ha kell, közbeavatkozik. Az észak-amerikai piackapitalizmusban az állam szerepe minimális, tényleg mindenki azt csinál, amit akar. A távol-keleti kollektív kapitalizmus a bizalomra és az erős államra épül.. A kapitalizmus tehát nem tökéletes, nem egy irányba fog fejlődni, de életben fog maradni, és a jövőben újrateremti önmagát.
A nemzetállam már nem meghatározó alapegysége a gazdaságnak. A kisebb és nagyobb egységek szerepe nő. A régiók és a virtualizáció kerülnek előtérbe. A fontos döntéseket helyi szinten és nemzetek fölötti struktúrákban, szuperszervezetekben hozzák. A problémák egyre inkább globálisak (pl. munkanélküliség) ezért globális megoldásokra van szükség.
Ma az emberek világképe inkoherens, mindenről külön-külön alkotnak véleményt. Ezért a nemzeti politikai pártok ideje leáldozóban van. Az új intézmények ügyek és problémák alapján szerveződnek és hatókörükben globálisak.
A vállalatoknak is újra ki kell találniuk magukat. Ez nem abból áll, hogy átalakítják ami van, hanem hogy létrehozzák, ami még nincs. Újat teremtenek.Egy vállalat sikerét ma annak túlélési képességével lehet jellemezni. Élettartamuk átlagosan 40-50 év. Ennek oka, hogy a profitra koncentrálnak, és nem az alkotó emberi közösségre. A cél az, hogy viszonylag rövid idő alatt viszonylag nagy profitot termeljenek, nem pedig az, hogy örökké éljenek.

A hagyományos család is átalakul. Rengeteg gyermek nő fel csonka családban. A 60-as években az apák naponta átlagosan 45 percet beszélgettek gyermekeikkel. Ez mára napi 6 percre csökkent.

Értékrendszer:

Az értékek határozzák meg a munkához, a technológiához és az emberekhez való viszonyunkat. Luther protestáns munkaetikája (ora et labora) belülről motivált munkások generációit eredményezte. Keleten a munka helyett a bölcsesség áll a középpontban. A kínai gazdaság a bizalomra épül, amely hatásos és költséghatékony helyettesítője a szerződéseknek és ügyvédeknek. Japánban a cég, a munkaadók és a munkavállalók céljai hasonlóak, ezért a japán szakszervezet sztrájkja 1 órán át tart és az ebédszünetre van időzítve.
Az értékrendszerek egykor helyhez kötöttek voltak. A templom a falu közepén állt és monopolhelyzetben volt az értékek tekintetében. Ma a kultúrák, ízlések és tapasztalatok összeütközéséből értékek bőségszaruja jön létre.. Mindenki mindenki ellen.
Mindezen hatások mögött gigantikus méretű spirituális ürességet találunk. Egy lélek, cél és jelentés nélküli világ kezd kibontakozni. És ha gőzünk sincs, hová akarunk menni, mindegy melyik utat választjuk.
Újra szabadok vagyunk. Az életfogytiglani tagságok megszűntek, mindegy, hogy pártról, munkáról, emberi kapcsolatokról van-e szó. Miénk a választás hatalma, ugyanakkor a felelősség is. Az emberi faj azonban rosszul tűri a bizonytalanságot.  Ezért a vállalatok szakértőket alkalmaznak. Az üzleti világ tele van modellekkel, tervekkel, hipotézisekkel. A bizonytalanság csökkentése a nagyvállalati élet rituális része. A komplexitást azonban befogadni kell, nem elkerülni. Az igazi vezetők kihívást biztosítanak az embereknek, nem irányítják őket. Az igazi vezetők felszabadítják az embereiket.

Szerző: Farkas Éva

Folytatás holnap….

A coach felkészül az edzés folyamatra, mert tudja, hogy a siker ritkán véletlen következménye.Tudja, hogy a vezetők és a vállalatok nem egyformák még egy iparágon belül sem. Coach tudása csak akkora lehet, amekkora a tudása az adott vállalatról és vezetőről. Tudásának alapja a menedzserguruk tudása.Ezzel aktiválja a vezetői képzeletet. A vezetőnek feladata „már csak” az új paradigmák szerinti gyakorlás,a nyerő attitűd az alapos tervezés és a  profi cselekvés . A coachnak kevés célja van, de egy biztos, hogy célja , az ügyfelével az önképzés fontosságának megértetése. Ráébreszt a „No pain, no gain” felfogás  elkerülhetetlenségére (tudja és tudatja, hogy a kiemelkedő siker 9.000-10.000 óra gyakorlás következménye. Nem lehet megúszni tanulás és gyakorlás nélkül. Ennyi…)

A Smart Staff Coach  sparring partner, aki direkten, őszintén feltárja kérdéseivel az aktuális helyzetet és nem a jól hangzó dolgokra összpontosít.  Van bátorsága azokat a kérdéseket is feltenni, amit mindenki tud, de mégsem beszél róla senki. Ezt az udvarban csak a bolond teheti meg.
Csak  a működés és a működtetés érdekli.
A coach nem akar elcsépelt hárombetűs elméletekre hivatkozni, hanem a hiteles guruk új tudásával frissíti edzettjét. A siker érdekében tudja, hogy kell rendszerbe foglalni a gyakorlatot. A Smart coach elgondolkodtatja az edzettjét arról, hogy mi az, ami divat és ezt a hullámot meglovagolni mit jelent.
Tudja azt is, hogy az üzleti tudomány által generált ötletek vagy jók, vagy sem, és ha valami más jobb ki kell dobni őket, mint a használt cipőt. A coach arra buzdítja coacholtját, hogy mindig tudni kell tanulni, de megválogatva hogy kitől és mit, és minden kezdetkor újra inassá kell válni. És friss tudását a követőivel is meg kell tudnia osztani. Mert  –  ahogy Baracskai Zoltán és Velencei Jolán könyvének címe is jelzi  –  “Követő nélkül nincs vezető”

Sok mindent hallunk manapság a coachingról. Lassan közhellyé kopott ez a szó is, mint a kihívás.
Blogunkban az erre vonatkozó álláspontunkat mutatjuk be.
A modern vállalat udvartartásában sok szereplő van. A király (vezérigazgató), a kincstárnok (pénzügyes),  a főtanácsos(jó esetben a HR-es), a janicsár ( sales-es), a fenegyerek(tudásmegosztó)….stb. de ne feledkezzünk meg az udvari bolondról sem. Az udvari bolond az, aki megmondja a királynak azt amit mindenki tud, de mégsem mernek neki kimondani.
A Smart Staff coaching egyik feltevése, hogy a coach a vállalatban a fenegyerek mentalitásával és az udvari bolond őszinteségével segítse a coacholt vezetőt.
A  Smart Staff coaching másik alapfelvetése, hogy nagyban elősegíti a coach munkáját ha ismeri a a pályát és a versenyt.
A pályaismeret szerintem az, ha a coach dolgozott a coacholt vezető iparágában vagy hasonló logikájú iparágban. Mert nem hallottunk még sikeres vízilabdaedzőről, aki fociválogatottat épített volna és sikeres boxedzőről sem aki birkózóbajnokokat nevelt volna ki.
Jó, ha a coach korábban versenyszerűen sportolt, mert az igazi coach folyamatosan tud a vezetőnek adogatni. Tisztában van a passzolással vagy az egyenes, le-, fel és horogütésekkel. Felkészíti partnerét a napi meccsekre. Segít átlátni, legyőzni a tanult tehetetlenséget.
A  coach abból indul ki, hogy nem elég a sikerhez az, amit most tudsz. Új fogalmakat vezet be, pl. a normál alkalmazott és a sikeres vezetéshez szükséges vállalaton belüli  corporate „vállalkozó” mentalitást, vagy intrapreneurshipet. Az igazi coach komolyan veszi a tudás közvetítést, ő egy tudásbróker is. Az edző munkája során az edzettje és a saját tudására, valamint saját intuíciójára alapozhat. A  coacholtnál a szakmai profizmus, új tudatosság és cselekvésmód kialakítását szorgalmazza. Arra koncentrál, hogy coacholtja tudatosítsa, hogy mi az igazi megoldandó problémája, melyik területen a legtehetségesebb, és ez alapján valósítsa meg komparatív előnyein alapuló működését..

(Baracskai Zoltán: Profi Coach nyomán)

Divatok veszélyei

Álproblémák:

– információ mennyisége és a döntések összefüggése (olyan kapcsolatok keresése, amik bizonyítottan nem is léteznek)
– perpetuum mobile  vagyis a fából vaskarika megalkotása – mikor nincs is probléma, legfeljebb csak feladat, vagy nem is értjük a problémát.

A divatok veszélyesek, mert megint csak konzervmegoldásokat alkotnak,viszont eltereli a figyelmet az elképzelés fontosságáról! Divat: „problémamentesen és elképzelés nélkül a gyakorlatba” – ez lehet:

– minta-vezérelt
– szoftver-vezérelt
– hatalom-vezérelt
– terv-vezérelt

A pszichológia és az IT fogalmai a tanácsadásba és menedzsmentbe egyaránt betolakodtak, de ha ezeket nem megfelelően használják és túl sokat is várnak tőlük, akkor csak a csalódás marad utána, plusz a tanácsadás leértékelődése az ügyfél szemében.

Szervezet inkább megoldásokat keres, mint problémákat, „majd jó lesz valamire” alapon. Ez a felfogás néhány megoldás esetében alkalmazható, vannak, amiknek meg lehet találni a helyét utólag, de ez nem mindig működik.

A vezető fogadja el, hogy a profi tudásfrissítő coach leginkább az intuíciójára alapozhat. A  coachnak magának kell kialakítani a saját sémáit. A mai vezetésben sokszor a biztonság dominál a szabadság helyett, mindent verifikálnak és legitimálnak.

Minta-vezérelt – Domino effektus:

Valaki kitalál egy feladatot és ezzel a többieknek is munkát ad (papírmunkát pl.) – látványos csapatmunkát lehet építeni a feladat köré.
Szoftver-vezérelt – Buherálók: „majdcsak jó lesz valamire” – van aki ezt csinálja az ábrákkal és az elméletekkel is. Nem érdemes megcsináltatni „buherálókkal” azt, amire vannak kész megoldások – nem olyan nagy baj, hogy a folyamat nem stimmel teljesen, lehet, hogy érdemes azt igazítani.

Hatalom-vezérelt – Rajzolgató:

Amikor mindent írásba próbálnak rögzíteni, munkaköri leírásba foglalni, a szervezeti ábrával azonosítják a vállalat struktúráját, az nem működhet jól, mert kimarad belőle, amit az egyén hozzá tud tenni. A vezető hatalma legritkábban ered csak abból, hogy fent van a szervezeti ábra csúcsán. Akik a csúcson látják magukat, nem biztos, hogy valóban urai annak, ami a történik.

Terv-vezérelt – Céllövő:

Kell a terv, de mikor és mennyire kell ragaszkodni hozzá?

Vándorok:

Különféle nyelveken beszélnek a különféle dolgokhoz értők:

– szerkezetszabók
– folyamatszabók
– pályázatszabók: akik tudják, hogy nem a pályázóval kell megíratni a szakmai részt, mert a bírálók semmit nem fognak érteni belőle
– értékszabók:  coach

Coaching (értékszabászat) alapfeltétele a bizalom, a coachnak éreznie kell a megoldások súlyát, megérzéseire hallgatva kell eldöntenie, hogy melyikből lehet valami. Ehhez gyakorlott coachnak kell lenni, elengedhetetlen a sok tapasztalat. A coach  mindig rombol, aztán épít,  a döntés minden esetben a döntéshozóé.
A probléma megoldásánál egyik legfontosabb: hogy mikor működik a megoldás? Ez új megoldásoknál különösen nehéz.  Van helye a sematikus megoldásoknak, de nem lehet mindenre ugyanazt alkalmazni. A coachnak fel kell készülni abból is, amit nem tart jónak, minél nagyobb legyen az ablak, amin keresztül a coach látja a vezető helyzetet. A coach csak felelősen és profin dolgozhat és nem utasítja, illetve nem játszhat a coacheeval és az ő idejével. Inkább a “bajnoki” célt figyelve  edzi, mint egy edző.

Népvándorlás

Amit ma Európában tapasztalunk nem bevándorlás, hanem népvándorlás. Szerény és tisztelettudó csoportok, profi szakemberek észrevétlen, egy-két évtized alatt lezajló vándorlása a mind terméketlenebb Délről Észak felé. Lásd eltávozó magyar orvosok. A nagy migrációkat eleinte megpróbálják megakadályozni, majd lassan a bevándorlók polgárjogot nyernek. „Készüljünk szépen az új korszakra, küszöbön az afro európai kultúra.”

A háború, az erőszak és az igazságosság

Van-e igazságos háború? Igazolható-e az erőszakos válasz? A háború fogalma a hidegháború óta megváltozott. Lásd Líbia, és amik még jönni fognak. A kérdés, hogy egy agresszor elleni, „igazságos” viszontválasz hatása nem lesz-e kegyetlenebbül pusztító, mint az eredeti konfliktus?

Mibe kerülnek majd birodalmak összeomlásai?

Ha bukik egy birodalom, akkor következmények évszázadokig eltarthatnak. A Római Birodalom széthullása hat évszázadig tartó válsághoz vezetett, sőt lehet, hogy a keleti ortodox és nyugati katolikusok összecsapása a Balkánon, még mindig ugyanannak a felbomlásnak az utóhatása. A spanyol gyarmatbirodalom lassú bomlásának máig ható következménye Latin-Amerika dacolása az Egyesült Államokkal. A török birodalom bomlásának árát ma is fizeti a Közel-Kelet. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása vezetett a nácizmushoz és a II. világháborúhoz. A szovjet birodalom bukásának következményeit hosszasan lehet sorolni, köztük a kelet-európai országainak elaprózódása, a német egyesülés problémái, a szerb népirtás. „Persze hiába tudjuk, mibe kerül egy birodalom összeomlása, árengedményt nem kapunk. Mégis jó tudnunk, amit tudunk, hogy legalább a majdani sorscsapásokkal számolhassunk.”

Politikailag korrekt vagy intoleráns?

Mindenáron kell-e törekedni az elnyomott kisebbség jogainak védelmére? Hová fajulhat, ha a többséget akarjuk valamiféle előnyt élvező kisebbségtől – az esszében a nem dohányzó egyetemistákat a tanárral együtt, az utcán dohányzó diáktársaktól- megvédeni. Hová fajulhat, ha a kisebbségeknek nem érdemeik, hanem pusztán a politikai korrektség biztosítása miatt adunk teret? Ha az irodalomtanár nem beszélhet a Velencei kalmárról, hogy a gyilkos mór alakja ne sértse a nem nyugati diákok érzékenységét? Helyes, ha egy iskola valamennyi nézőpontot bemutatja, mondjuk a Biblia mellett a Koránt és a Buddha írásait is. „De megtiltani valakinek, hogy a Bibliáról beszéljen (amelyet jól ismer), csak azért mert ezzel kizárja a Koránt, veszélyes formája a más véleményeket tisztelő álarcban tetszelgő intoleranciának.”

Szégyen-gyalázat, nincsenek ellenségeink

Egy New-yorki, palesztin taxisofőr kérdése ihlette az esszét. A szokásos: melyik országból jött az utas, mi az anyanyelve, hol is van az Olaszország? –kérdések után jön egy furcsa kérdés: És kik az ellenségeik? Kivel háborúznak, kik a történelmi ellenfeleik? Umberto Econál –a taxi utasa- hirtelen annyit válaszol, hogy nem, nincsenek ellenségeik, 40-50 éve háborúztak utoljára. Csak később jutott eszébe az igazi válasz. Például az olaszoknak az olaszok az ellenségeik, folyton-folyvást háborút viselnek, belháborút.

Az is kap fizetést, aki ingyen ír

Az írók szerzői jogáról az internet korában, arról, hogy ki és miért mond le a szerzői jogról. És egy „prózai” gondolat arról, hogy a szerzői jog, pontosabban az, hogy ismeretlenek megfizetik egy könyv árát, azaz nem szorul egyetlen mecénás kosztjára-kvártélyéra, szabadságot garantáltak az írónak. Nyitott kérdés marad, hogy mennyit ér ez a garancia manapság?

Derrick, avagy a középszerűség szenvedélyének előrelátható bukása

Hogyan lett ilyen népszerű a Derrick? A szereplők is, a nyomozó is olyan magunkfajta, a bűntett a szomszédban is megeshetett volna. „Győz és a semmilyenségből az érték rangjára emelkedik a ’középen levés’ értelmében vett középszerűség. Pedig a mai vállaltvezetők, nem az univerzális középszerűt keresik, hanem a profi “szívsebészt”, “szájsebészt”, stb. vállalati szív, száj stb. bajaikra.

A replikátor fogalma: a világ olyan dolgai, amelyek a következő 3 feltételnek eleget tesznek:

–  hosszú életűek, azaz képesek viszonylag nagyon sokáig változatlan formában fennmaradni
– szaporák, azaz gyorsan és hatékonyan létre tudnak jönni újabb és újabb példányaik
– pontosan másolódnak, de nem túl pontosan, azaz az új példányok nagy, de azért nem 100%-os biztonsággal azonosak az eredetivel.

Replikátorra példa a kemoton templátpolimerje. Egy élőlény teljes DNS-e már nem tekinthető replikátornak, mert túl pontatlanul másolódik: egy ilyen óriás óriásmolekula másolódása során már nagyon nagy valószínűséggel történik hiba. Replikátornak tekinthetők viszont a gének. A gén szó pontos jelentésén a biológusok is vitatkoznak. Abban egyetértenek, hogy a gének a DNS bizonyos rövid szakaszai, de a szakasz hosszáról vitatkoznak.

Nézzük meg a Darwini evolúciót:

Darwin szerint az evolúció elkerülhetetlen, amennyiben az alábbi három feltétel mindegyike jelen van:

A változatosság, azaz hogy az egyes fajokon belül időről időre újabb változatok jelennek meg a reprodukciós folyamat hibáinak következtében
A természetes szelekció, azaz hogy a környezet erőforrásainak szűkössége következtében csak azok a változatok maradnak fenn, amelyek viszonylag sikeresebbek a környezet erőforrásaiért folyó versenyben
Az öröklődés, azaz hogy a változatok öröklődnek az utódokra, vagy legalábbis az utódok egy részére.

Mesterséges evolúciót hozott létre Thomas Ray egy számítógép belsejében, a programot  TIERRÁnak nevezte el. A rendszer bebizonyította, hogy Darwin három feltétele valóban elegendő ahhoz, hogy pl. az altruizmus (egy egyed akár saját kárára is segíti a fajtársát) megjelenjen a természetben.

Induljunk ki abból, hogy a biológiai evolúció a gének szintjén zajlik, és csakis Darwin három feltétele szabályozza. Ezt fogjuk általánosítani oly módon, hogy a „biológiai” szót az éppen vizsgált terület nevével, a „gén” szót pedig a „replikátor” szóval helyettesítjük. Így már nem csak a biológiai evolúcióról tudunk majd beszélni.

A mémek:
Mi a következő definíciót használjuk: A mémek a gondolatok azon legkisebb, már önmagukban is értelmes egységei, amelyek nem genetikusan meghatározottak, és amelyek eléggé megbízhatóan és termékenyen másolódnak az egyik emberi agyból a másikba.

Szerencsére van kétfajta mém:

Az örök életűek: említhetjük itt a “rock”-ot is. Ha azt mondták 15 éve hogy rock,az akkor is azt jelentette amit ma.
A  rövid életűek: ha csak 5 évvel ezelőtt azt mondom Neked, hogy EMO, tudtad volna mit jelent?

Ma tudjuk, de ha várunk vele 10 évet nem fogják már tudni miről is van szó.
A mém, mint replikátor:

– Az első feltételt, a mém hosszú élettartamát az biztosítja, hogy az emberi memória képes sokáig tárolni egy-egy sikeres gondolatot.
– A második feltételt, a szaporaságot maga a meghatározás garantálja.
– Attól pedig hogy a harmadik feltétel nem teljesül, mert a másolódás esetleg túl pontos lesz, a mémek esetén nem kell félnünk. Szinte semmilyen gondolatot nem tudunk egészen pontosan magunkévá tenni, még a saját gondolatainkat sem.

De nem minden gondolat mém, pl. utánozva egy másik ember érzéseit (együttérzés) maga az érzés nem másolódik belénk. A művészet talán az egyetlen módja, hogy érzelmeinket ténylegesen átadjuk valaki másnak A művészi alkotások valóban mémek, pontosabban: bonyolult mémegyüttesek.

A memetika keretei között azonban nem mi emberek számítunk élőlényeknek, hanem maguk a gondolatok!

A kognitív disszonancia
A kognitív disszonancia egyfajta feszültségállapot, amely akkor lép fel, amikor az emberben egyidejűleg két egymással összeegyeztethetetlen tudattartalom jelenik meg. Az ember hosszabb távon nem tudja elviselni a kognitív disszonanciát, és mindent megtesz azért, hogy csökkentse magában ezt az állapotot. Ennek érdekében a legkisebb ellenállás irányába halad. A kognitív disszonanciát okozó tudattartalmak közül módosítja  azokat, amelyeket a legkönnyebben meg tud változtatni úgy, hogy az ellentmondás megszűnjön.
A kognitív disszonancia elmélete érvényes a mémekre is és a mémeken kívül még sok egyéb fajta tudattartalomra is. pl. miért ne lehetne az alkalmazotti és munkaadói viselkedésforma egyaránt egy-egy mém vagy mémegyüttes? A válasz dióhéjban: azért, mert élesen ellentmondanak egymásnak, és mégis hosszú távon együtt tudnak élni az emberben. Ezt pedig a mémek nem tudják megtenni, az ellentmondás kognitív disszonanciát okozna.

Az új generáció, a homo informaticus:
A mai „netgeneráció” gondolkodásában tapasztalható változások előrevetítik, mennyiben fog különbözni az információs társadalom polgárának pszichéje a mai embertől. Ezt a generációt már erősebb kritikai szellem jellemzi,de ugyanakkor látni fogjuk a felgyorsult észlelést, az egyidejűleg többféle információ feldolgozását, és a sokféleséggel szembeni magas tolarenciát is.

Információs társadalom: ez a kifejezés arra a világra utal, amelyben az információs ipar termelési értéke az összes egyéb iparág együttes termelési értékével összevethető nagyságrendű, vagy akár magasabb is.
Előfordulhat, hogy ennek az új fajtának (homo informaticus) az egyedei idővel biológiailag is egyre kevésbé keverednek a homo sapiens többi példányaival, aminek következtében a két fajta között hosszú távon akár jelentős genetikai különbségek is kialakulhatnak. A másik lehetőség, hogy idővel minden ember homo informaticussá válik, mint ahogy mára a fejlett világban lényegében minden ember megtanult írni-olvasni.

Gondoljunk csak bele: 10 éve egy munkakereső fellapozta az újságokat a hirdetések miatt, míg ma csak rákeresünk a neten. Te hol szoktad keresni a munkát? Azt hiszem, jó úton haladunk a homo informaticus felé.

Forrás: Mérő László – A pénz evolúciója

Ismét új tartalmakkal jelentkezik a Csak haladóknak blog!

Korábbi bejegyzéseink népszerűsége és a pozitív visszajelzések okán a mai naptól kezdve újra folyamatosan frissülni fog az oldal: igyekszünk olyan információkat és tudást átadni olvasóinknak, amelyeket a gyakorlatba átültetve hatékonyabbá tudják tenni álláskeresésüket és segíti őket a karrierépítésükben.

Jelenleg folyamatban van a blog új arculatának kialakítása is: bízunk benne, hogy a hónap közepétől már megújult külsővel fogadhatjuk látogatóinkat!

A hasznos tanácsok, tippek, kutatási eredmények és érdekességek mellett mostantól összekötjük a blogot aktuális állásajánlatainkkal és tréning-lehetőségeinkkel is.

Jó böngészést kívánunk:

Hajdu Zoltán és a Smart Staff csapata