A replikátor, a mém és a jövő generációja

A replikátor, a mém és a jövő generációja

 

A replikátor fogalma: a világ olyan dolgai, amelyek a következő 3 feltételnek eleget tesznek:

–  hosszú életűek, azaz képesek viszonylag nagyon sokáig változatlan formában fennmaradni
– szaporák, azaz gyorsan és hatékonyan létre tudnak jönni újabb és újabb példányaik
– pontosan másolódnak, de nem túl pontosan, azaz az új példányok nagy, de azért nem 100%-os biztonsággal azonosak az eredetivel.

Replikátorra példa a kemoton templátpolimerje. Egy élőlény teljes DNS-e már nem tekinthető replikátornak, mert túl pontatlanul másolódik: egy ilyen óriás óriásmolekula másolódása során már nagyon nagy valószínűséggel történik hiba. Replikátornak tekinthetők viszont a gének. A gén szó pontos jelentésén a biológusok is vitatkoznak. Abban egyetértenek, hogy a gének a DNS bizonyos rövid szakaszai, de a szakasz hosszáról vitatkoznak.

Nézzük meg a Darwini evolúciót:

Darwin szerint az evolúció elkerülhetetlen, amennyiben az alábbi három feltétel mindegyike jelen van:

A változatosság, azaz hogy az egyes fajokon belül időről időre újabb változatok jelennek meg a reprodukciós folyamat hibáinak következtében
A természetes szelekció, azaz hogy a környezet erőforrásainak szűkössége következtében csak azok a változatok maradnak fenn, amelyek viszonylag sikeresebbek a környezet erőforrásaiért folyó versenyben
Az öröklődés, azaz hogy a változatok öröklődnek az utódokra, vagy legalábbis az utódok egy részére.

Mesterséges evolúciót hozott létre Thomas Ray egy számítógép belsejében, a programot  TIERRÁnak nevezte el. A rendszer bebizonyította, hogy Darwin három feltétele valóban elegendő ahhoz, hogy pl. az altruizmus (egy egyed akár saját kárára is segíti a fajtársát) megjelenjen a természetben.

Induljunk ki abból, hogy a biológiai evolúció a gének szintjén zajlik, és csakis Darwin három feltétele szabályozza. Ezt fogjuk általánosítani oly módon, hogy a „biológiai” szót az éppen vizsgált terület nevével, a „gén” szót pedig a „replikátor” szóval helyettesítjük. Így már nem csak a biológiai evolúcióról tudunk majd beszélni.

A mémek:
Mi a következő definíciót használjuk: A mémek a gondolatok azon legkisebb, már önmagukban is értelmes egységei, amelyek nem genetikusan meghatározottak, és amelyek eléggé megbízhatóan és termékenyen másolódnak az egyik emberi agyból a másikba.

Szerencsére van kétfajta mém:

Az örök életűek: említhetjük itt a “rock”-ot is. Ha azt mondták 15 éve hogy rock,az akkor is azt jelentette amit ma.
A  rövid életűek: ha csak 5 évvel ezelőtt azt mondom Neked, hogy EMO, tudtad volna mit jelent?

Ma tudjuk, de ha várunk vele 10 évet nem fogják már tudni miről is van szó.
A mém, mint replikátor:

– Az első feltételt, a mém hosszú élettartamát az biztosítja, hogy az emberi memória képes sokáig tárolni egy-egy sikeres gondolatot.
– A második feltételt, a szaporaságot maga a meghatározás garantálja.
– Attól pedig hogy a harmadik feltétel nem teljesül, mert a másolódás esetleg túl pontos lesz, a mémek esetén nem kell félnünk. Szinte semmilyen gondolatot nem tudunk egészen pontosan magunkévá tenni, még a saját gondolatainkat sem.

De nem minden gondolat mém, pl. utánozva egy másik ember érzéseit (együttérzés) maga az érzés nem másolódik belénk. A művészet talán az egyetlen módja, hogy érzelmeinket ténylegesen átadjuk valaki másnak A művészi alkotások valóban mémek, pontosabban: bonyolult mémegyüttesek.

A memetika keretei között azonban nem mi emberek számítunk élőlényeknek, hanem maguk a gondolatok!

A kognitív disszonancia
A kognitív disszonancia egyfajta feszültségállapot, amely akkor lép fel, amikor az emberben egyidejűleg két egymással összeegyeztethetetlen tudattartalom jelenik meg. Az ember hosszabb távon nem tudja elviselni a kognitív disszonanciát, és mindent megtesz azért, hogy csökkentse magában ezt az állapotot. Ennek érdekében a legkisebb ellenállás irányába halad. A kognitív disszonanciát okozó tudattartalmak közül módosítja  azokat, amelyeket a legkönnyebben meg tud változtatni úgy, hogy az ellentmondás megszűnjön.
A kognitív disszonancia elmélete érvényes a mémekre is és a mémeken kívül még sok egyéb fajta tudattartalomra is. pl. miért ne lehetne az alkalmazotti és munkaadói viselkedésforma egyaránt egy-egy mém vagy mémegyüttes? A válasz dióhéjban: azért, mert élesen ellentmondanak egymásnak, és mégis hosszú távon együtt tudnak élni az emberben. Ezt pedig a mémek nem tudják megtenni, az ellentmondás kognitív disszonanciát okozna.

Az új generáció, a homo informaticus:
A mai „netgeneráció” gondolkodásában tapasztalható változások előrevetítik, mennyiben fog különbözni az információs társadalom polgárának pszichéje a mai embertől. Ezt a generációt már erősebb kritikai szellem jellemzi,de ugyanakkor látni fogjuk a felgyorsult észlelést, az egyidejűleg többféle információ feldolgozását, és a sokféleséggel szembeni magas tolarenciát is.

Információs társadalom: ez a kifejezés arra a világra utal, amelyben az információs ipar termelési értéke az összes egyéb iparág együttes termelési értékével összevethető nagyságrendű, vagy akár magasabb is.
Előfordulhat, hogy ennek az új fajtának (homo informaticus) az egyedei idővel biológiailag is egyre kevésbé keverednek a homo sapiens többi példányaival, aminek következtében a két fajta között hosszú távon akár jelentős genetikai különbségek is kialakulhatnak. A másik lehetőség, hogy idővel minden ember homo informaticussá válik, mint ahogy mára a fejlett világban lényegében minden ember megtanult írni-olvasni.

Gondoljunk csak bele: 10 éve egy munkakereső fellapozta az újságokat a hirdetések miatt, míg ma csak rákeresünk a neten. Te hol szoktad keresni a munkát? Azt hiszem, jó úton haladunk a homo informaticus felé.

Forrás: Mérő László – A pénz evolúciója



Vélemény, hozzászólás?

4 + öt =